Hírek

Budafoki legendák panteonja
A futball óriásai kergették a labdát a BMTE-ben
2020-05-18

Száznyolc éve, 1912 áprilisában Schmidt Sebestyén vendéglőjében megalakult a mai BMTE elődje, a „Világosság Football Csapat”. Színe a piros-fekete volt, amely azóta is megmaradt a patinás klub jellemzőjeként. Az eltelt több mint egy évszázadban legendás játékosok viselték a piros-fekete mezt, Budafokról indulva sokan jutottak el a világhírnévig. Ebben az írásban azokra emlékezünk, akik már nincsenek az élők sorában.

Dudás János 1927 és 1933 között volt a BMTE labdarúgója, innen a Hungáriába (MTK), majd Csepelre, a Weiss Manfréd csapatához vitt az útja, hogy már a háború után Budafokon fejezze be dicsőséges, 21, válogatottbeli szerepléssel – ezeken három szerzett góllal – szegélyezett pályafutását. Dudás hajszállal maradt le az 1938-as, magyar ezüstérmet hozó világbajnokságról.

Az 1945-ben az NB I-es tagságot kivívó csapat védelmében – a halfsort erősítő Dudás mögött – játszott a két Csanádi, akik közül Árpád később a Fradiban folytatta, világhírű edző lett belőle, szakkönyveit az összes fontosabb nyelvére lefordították, hosszú ideig a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke volt, továbbá a NOB-nak is tagja. Öccse, Ferenc is edzőként vitte sokra, 1970 és 1973 között a Ferencvárost irányította, de volt többek között a guineai válogatott szakvezetője is.

Bánkuti István a hatvanas évek közepén többször szerepelt az ifjúsági válogatottban, majd a Salgótarjáni TC csapatában folytatta pályafutását, és innen lett egyszeres válogatott. 1968-ban átigazolt az Újpesti Dózsába, ahol évekig NB I-es játékos volt. Fiatalon, 55 évesen ragadta el a halál.

István két évvel idősebb bátyja, László Budafokról indulva az MTK, majd az Egri Dózsa labdarúgója lett, szép, hosszú karriert futott be, 2013-ban hunyt el.

A tősgyökeres budafoki Zakariás József 1936 és 1941 között, serdülő és ifjúsági játékos korában volt a BMTE labdarúgója, innen került a Kábelgyár, majd a Gamma, végül 1951-ben az MTK csapatába és a válogatottba, ahol 35 alkalommal játszott, utoljára az 1954-es világbajnokság döntőjében. Pályafutását az Egyetértés csapatában fejezte be. Fiatalon, 47 évesen hunyt el az 1952-es helsinki olimpia bajnoka, elsőként az Aranycsapat játékosai közül.

Csordás Lajos 1932-ben született Budafokon, és 1950-ig a BMTE labdarúgója volt, akkor igazolt át a Vasasba, ahol 1962-ig játszott. 19-szer szerepelt a válogatottban, tagja volt Zakariással együtt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert együttesnek, és csak az utolsó keretszűkítésnél maradt ki az 1954-es svájci világbajnokságra utazó válogatottból. Mindössze 35 éves volt, amikor elragadta a halál.

Jeck Ferenc a hatvanas évek elején játszott nálunk, aztán Salgótarjánban teljesedett ki a tudása a remek balszélsőnek.

Kevesen tudják, hogy Verebes József, a Mágus 1967 és 1970 között a BMTE labdarúgója volt. Játékosként nem volt kimagasló tehetség, edzőként azonban fantasztikus magaslatokba emelkedett, a Rába ETO-val kétszer, az MTK-val egyszer nyert bajnokságot, és a válogatottnak is volt szövetségi kapitánya, négy éve hunyt el.

Ch. Gáll András