Budafoki mesterszakács a Novotel Hotelben

Ahhoz képest, hogy imád főzni, ínyenc és mestere a szakácsművészetnek, nem látszik rajta, milyen szakmát űz immár két évtizede. Lehoczky Zoltán mesterszakács ugyanis nem „gurul”, mint jó néhány híres kollégája, akin látszik a szakmai ártalom, vagyis az elhízás. Miskolcról indult világhódító útjára hajón, hogy sok-sok kikötőt érintve Budafokon és a Novotel Hotelnél kössön ki.

– Május óta mesterszakács, de csak novemberben veszi át ünnepélyes keretek között az erről szóló okiratot. Változott valami azóta az életében, hogy bejelentették, ezentúl hivatalosan is mestere a szakmájának? – érdeklődtünk a 39 éves főséftől.

– Nem hinném, hiszen nem lett se több, se kevesebb az elfoglaltságom munkahelyemen, a budai Novotelben, ahol már évek óta dolgozom, de tény, ez egy rang, elismerése az eddig elvégzett munkámnak – válaszolta. – Régebben talán szigorúbbak voltak a feltételei a mesteri cím elérésének, főleg gyakorlati téren, komoly ajánlással „megspékelve”, de ma a szakmai tudáson kívül az elméleti ismeretek elsajátítása elengedhetetlen lett, különösen adózási és gazdasági kérdésekben, mint ahogy legalább ennyire nélkülözhetetlen egy idegen nyelv magas fokú ismerete.

– Hol sajátította el a főzéshez szükséges alapokat? Olyan jól főztek a szülei, hogy „megfogták” a bendőjén keresztül, és kijelölték az útját a konyháig?

– Bár édesanyám mindig lelkesen főzött odahaza, inkább a nagyanyám varázsolt el főztjeivel, aki nagyon értett az ízekhez. Már tízéves koromban el is döntöttem, hogy szakács akarok lenni, aminek akkoriban, negyedikesként, hangot adtam az osztályban, amikor a tanító néni mindenkitől megkérdezte: mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Azt hiszem, csak én tartottam be a szavamat, mert csak én űzöm azt a szakmát, amit gyerekkorom óta szeretnék. Az általános iskola után a miskolci Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskolában érettségiztem.

– Innen hová „hajózott”?

–  Szó szerint hajóztam, de előtte Budafokon helyezkedtem el 1998-ban a Galantin hidegkonyhai cégnél – azóta lakom ebben a gyönyörű csendes kerületi „kisvárosban” –, majd egész Európát bejártam folyami hajóval, ahol szakmailag nagyon sokat tanultam, hiszen mindig az adott ország ételeit kellett elkészítenem, amelyiken keresztülmentünk. Évekig jártam például a Basel-Amszterdam útvonalon vagy később az Al-Dunán. Összesen legalább harminc ország ételeit sajátítottam el.

– Melyik ízlik a legjobban?

– A magyar. De félre a tréfával, az olasz ételek állnak hozzám a legközelebb, mert szeretem a halat és a tésztát. Az egzotikusok közül pedig inkább az eredeti thai különlegességek, köztük is a kókuszos csirkeraguleves. Idehaza a kedvenceim a pacalpörkölt, a töltött káposzta és a brassói. Általában én főzök odahaza, bár a feleségem is vendéglátós, de szívesen veszek fakanalat a kezembe, mint nemrég, amikor a helyi Herman Ottó iskola alapítványi báljára háromféle főétellel készültem. Két fiam van – tizenhárom és tizenhét évesek –, februárra várjuk a kislányunkat. (Temesi László)