Hírek

COVID-19-ben otthon ápolt fertőzöttek pszichés támogatása
Kínában a COVID-19 fertőzéssel kezelt betegek 48 százalékánál volt észlelhető jelentős pszichológiai tünet – fontos tehát, hogy beteg hozzátartozóinak lelkiállapotára is odafigyeljünk.
2020-04-03

Európában 102 éve nem volt ekkora járvány, ezért mindnyájunk számára ismeretlen helyzettel találkozunk. Szerencsére a kultúránk eddig nagyon sok nehézséggel megbirkózott, és valószínűleg a vírussal is meg tudunk birkózni.  Az otthonukban ápolt fertőzöttek is és segítőik is nagy kihívás előtt állnak, a kezelőorvos utasításai segítségükre vannak az ápolást illetően. De mit kell tenniük, ha lelki problémák – aggodalom, szorongás, düh, pánik érzés, kilátástalanság érzés keríti hatalmába a megfertőződött családtagot?  Vagy amikor a túlzóvá vált aggodalom és a szorongás testi tünetei is megjelennek (pl. izomfeszültség vagy fájdalom; nyugtalanság és képtelenség a pihenésre; koncentrációs nehézség; alvási nehézség; fáradékonyság)?

Elindult a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének krízisvonala, mely elsősorban a koronavírus-betegség kapcsán kialakult szorongásos panaszok ellátását célozza meg. A krízisvonalnál a Klinikai Pszichológia Szakambulancia szakemberei dolgoznak, hétfőtől péntekig munkaidőben (hétfő-csütörtök 8.00-16.00, péntek 8.00-13.30) az alábbi telefonszámon érhetők el: 06-1-459-1493.

Az egyetemen működő további lelkisegély-támogató szolgáltatásairól az alábbi cikkkben olvashatnak bővebben.

Nagyon fontos, hogy sem a megfertőzött beteg, se a segítője ne érezze védtelennek, tehetetlennek magát ezeknek a fertőzéshez kapcsolódó pszichés és pszichoszomatikus panaszoknak a kezelésében sem, hiszen hamarabb elfáradhat, kimerülhet, feszültté válhat, ami megnehezítheti a helyzettel való megküzdést.

A COVID-19 fertőzés hatásai a lelki egészségre két fő kérdés köré csoportosíthatók:

  1. A karantén, az izoláció a bezártság pszichés hatásai
  2. A betegség következményeitől való félelem (Mi történik velem? Mi lesz, ha megfertőzök valakit?)

A leggyakoribb érzelmi reakció a félelem, szorongás. Ez önmagában is kínzó érzelmi állapot, ami még kínzóbb akkor, ha ez beszűkültséggel, a reménytelenség és tehetetlenség érzésével is társul. Hosszabb távon pszichológiai zavarok is kialakulhatnak (pl. depresszió, poszttraumás stressz zavar), emiatt is nagyon fontos, hogy beteg családtagunkat érzelmileg is támogatni tudjuk.

Hogyan segíthetünk?

A bezártság hatásainak mérséklése:

  • A bezártság minimalizálása: lélektanilag a beteg szempontjából az a legkedvezőbb, ha a lehető legrövidebb ideig és legkisebb mértékben van elkülönítve. De ez nem történhet a környezet biztonságának, saját biztonságunk és a járványügyi szempontok rovására.
  • Minél több információ: fontos a beteget érintő döntések (beleértve a karantént is) hátterének egyszerű elmagyarázása, (mit miért csinálunk, előreláthatólag meddig fog tartani, mit teszünk nap mint nap a beteg gyógyulása érdekében). Ezzel kapcsolatban a kezelőorvostól tudhatjuk meg a legfontosabb információkat.
  • Átláthatóság az ápolás kiszámíthatóságában: legyen rendszeresség és kiszámíthatóság abban, ahogy ellátjuk a beteg szükségleteit, mert a rendszeresség és kiszámíthatóság az egyik legjobb szorongáscsökkentő.
  • A kapcsolattartási lehetőség maximalizálása a lehető legtöbb emberrel: fontos a közösségi média, családtagokkal, barátokkal vagy akár telefonos önkéntesekkel vagy akár a lelki elsősegély telefonszolgálatokkal (116-123, délután telefonszolgálat idősek számára 06-80-200-866) való kapcsolat. Mindenképpen erőltessük a kapcsolattartást, nem jó, ha beteg magába fordul!

Életmód tanácsok

Az egészséges életmód jelentősen csökkenti a pszichés tünetek kockázatát is, nemcsak a hétköznapokban, hanem krízishelyzetben is.

  • Testmozgás: Jó állapotú vagy már gyógyulófélben lévő betegeknél szigorúan személyre szabott, és a kezelőorvossal egyeztetett mozgás, gyógytorna;
  • Rendszeres napi aktivitás, napi ritmus fenntartása, ha lehetséges;
  • Napsütés, napozás a teraszon, ha lehetséges;
  • Egészséges táplálkozás;
  • A társas kapcsolatok amennyire lehet maximumon tartása (lásd fenn);
  • Tudatos információhasználat: koronavírus-hírek olvasásának a nap egy bizonyos meghatározott szakaszára korlátozása, helyette közösségi médiahasználat erősítése, vagy elmélyülés más tevékenységben;
  • Pihentető alvás biztosítása.

Közvetlen pszichológiai támogatás

COVID-19 fertőzés a jelenlegi helyzetében sok esetben krízisállapotnak tekinthető –  és sokan így is élik meg. A legegyszerűbben elsajátítható támogató módszer a pszichológiai elsősegély módszere, amelyet éppen tömegeket érintő negatív események gyors kezelésére fejlesztett ki az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

A pszichológiai elsősegély alapelvei

  1. Érjük el, hogy a beteg tényleg figyeljen ránk!

A krízisben lévő személyek hajlamosak saját kétségbeesett gondolataikban elmerülni, ezért sokszor nekünk kell erőfeszítést tenni, hogy figyelmét magunkra tudjuk irányítani. Minden további lépésnek akkor van értelme, ha azt érezzük, hogy a beteg tényleg figyel ránk.

  1. Az együttérzés kifejezése

A beteg személy kifejezetten érzékeny, így nagyon fontos az elfogadás és az együttérzés kifejezése a számára. Ezt nem elég egyszer kifejezni, rendszeresen kell!

  • Tartsuk végig a szemkontaktust, forduljunk felé, érintsük meg, ha ez helyénvaló a kapcsolatunkban;
  • Nem kell megoldást keresni, elég sokszor csak meghallgatni a beteget;
  • Éreztessük, hogy nincs egyedül, ott vagyunk vele;
  • Ha szükséges, diktáljunk számára lassú, nyugodt légzést;
  • Az együttérzés nem magától értetődő, ezért még a legközelebbi hozzátartozónknak is jólesik, ha rendszeresen kifejezzük – még akkor is, ha biztosan tudja, hogy együttérzünk vele és számíthat ránk.

Példamondatok:

„Látom, nagyon megvisel a helyzet, nagyon együttérzek veled.”
„Itt vagyok, és nagyon együttérzek veled.”
„Biztosan nehéz most neked, és nagyon együttérzek veled.”

Kerüljük az üres frázisokat:

Üres biztatás (pl. „minden rendben lesz…” mert ezt a beteg úgysem hiszi el) helyett sokkal jobb a pontos kezelési és ápolási lépések céljának elmondása, mert reménykedni akkor tudnak az emberek, ha látják a célok felé vezető lépéseket – ezeket többször is el lehet mondani, mert a betegek ezt sokszor igénylik. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a kezelőorvostól megfelelő tájékoztatást kapjunk arról, milyen kezelési lépés miért történik, és hogy mit mondjunk a betegnek!

  1. Az érzések elfogadása

Ne állítsuk le a negatív érzések megélését, kifejezését, a panaszkodást! Engedjük meg sírást, panaszkodást, kiabálást. Fejezzük ki, hogy ez teljesen érthető ilyen helyzetben és fejezzük ki együttérzésünket.

Példamondatok:

„Teljesen érthető, hogy így érzel, ez valóban nagyon nehéz helyzet.”
„Mondd nyugodtan, itt vagyok, és hallgatlak!”

  1. Információgyűjtés a pillanatnyi szükségletekről

Egy bizonytalan kimenetelű krízisben nagyon fontos, hogy folyamatosan reagáljunk a beteg pillanatnyi érzelmi és testi szükségleteire, mert ez képes a legjobban csökkenteni a lelki szenvedést. Rendszeresen kérdezzük tehát a beteget, mit szeretne most a legjobban, kivel szeretne kapcsolatba kerülni, mire volna most a legnagyobb szüksége? Ha nyilvánvalóan teljesíthetetlent mond („arra van szükségem, hogy azonnal meggyógyuljak…”), akkor kedvesen kérdezzük meg mi az a pillanatnyi szükséglete, amit mi teljesíteni tudunk. Az erre adott válaszok nagyon egyediek lehetnek.

  1. A hozzátartozók, barátok saját segítő háló minél intenzívebb bevonása

Nagyon fontos minél több, a beteghez közel álló személy telefonos, online stb. bevonása, és a velük való kapcsolat erősítése. Nagyon fontos, hogy a karanténban lévő betegek emiatt megfelelő wifi és telefonos elérhetőséggel rendelkezzenek! Nem tudunk mindenkit pótolni a beteg életében, és nekünk is segítség, ha az ápolás lelki terhei megoszlanak köztünk és a beteg többi barátja, rokona, ismerőse között!

Példamondatok:

„Ki az, akit szeretnél most hallani, akivel szeretnél beszélni?” És még ki…? És még ki…?

  1. Beszűkültség tágítása

Ebben a nehéz helyzetben a betegek gyakran folyamatosan azon rágódnak, mi történik majd velük – ezt előre nem tudjuk teljességgel megmondani. Az érzelmi terheket jelentősen csökkenti, ha a beteg figyelmét el tudjuk terelni a betegségről és gondolkodását más területekre is ki tudjuk tágítani.

  • Próbáljuk meg az életének jól működő területeit felidéztetni vele: ilyen lehet a munka, vagy a támogató baráti és rokoni kapcsolatok.
  • Fontos lehet valamilyen aktivitás, amely tényleg eltereli a figyelmet. Az olvasás, zenehallgatás sokszor nem elég, sokkal jobb, ha a beteg azt tudja megélni, hogy tényleg tett valamit. Jó állapotú beteg dolgozhat is otthonról, de a munkán kívül más problémamegoldó tevékenység is jó lehet: közös jövőbeli célok tervezése vagy egy gondolkodtató társasjáték.
  • Fontos folyamatosan beszélni azokról a dolgokról, amelyek a betegnek fontosak a hétköznapokban: társas kapcsolatok, munka, háziállat, a kert stb. A hangsúly érdemes arra fektetni, hogy mások miben számítanak a betegre és mi az, amihez a beteg elengedhetetlenül szükséges.
  1. Sikeresen megoldott korábbi válságok felidézése

A legtöbb embernek voltak már nehéz helyzetek az életében, ezért ha régi nehéz helyzetek megoldását felidézzük, segíthet. Ha ezekre visszaemlékszik a beteg, önbizalma, magabiztossága nő, beszűkültsége tágul és esetleg kiderül, hogyan birkózott meg korábban a reménytelenség és tehetetlenség érzésével – talán ezeket most is tudná alkalmazni.

  1. Szakember bevonása

Nagyon erős negatív érzelmek, nagyfokú reménytelenség és tehetetlenség érzés esetén, és önveszélyeztető állapot esetén (a jó halál, vagy esetleg az öngyilkosság említése) be kell vonni külső segítséget. Ebben segíthetnek a lelki telefonszolgálatok (116-123 előtárcsázás nélkül, ingyenesen hívható 0-24 órában), de megkérdezhetjük telefonon családorvosunkat is, milyen lehetőségeket tud ő ajánlani a környéken?

Együttélés a bizonytalansággal és a szorongással. Mit tegyünk, mit ne tegyünk?

Az alábbi szabályok betartása jelentősen csökkenti a szorongásszintet azokban a helyzetekben, amelyeknek a kimenetele kétséges. Az alábbi szabályok nemcsak a betegnek, hanem nekünk is nagyon sokat segítenek! Az alábbi tanácsok egy részét az életmód tanácsoknál már ismertettük, de itt ismét összefoglaljuk.

Mit tegyen a beteg (és az ápoló)?

  • Rendszeres napirend szigorú betartása: evés, alvás; a fizikai szükségleteink biztosítása.
  • Támogató emberekkel való online, telefonos együttlét a hívások időpontjának előre rögzítése – nemcsak a betegnek, nekünk is jól jön a külső támogatás!
  • Beszélgetés egy bizalmi személlyel, annyiszor hívja ahányszor csak jólesik! Ne feledjük, a panaszkodás is enyhíti a lelki feszültséget!
  • Keljünk ki az ágyból ébresztőre és válasszunk külön helyszínt a lakásban a munkához! Az ágyat csak alvásra használjuk, illetve akkor, ha ágyhoz köt minket a betegség!
  • Olyan tevékenység végzése, amely kikapcsol és otthon könnyen végezhető.
  • Ha vallásosak vagyunk a spiritualitás, imádkozás fontos lehet.
  • Fizikai aktivitás.
  • Ha ismerjük a mindfulness meditáció (éber figyelem, tudatos jelenlét néven is hívják) módszerét, esetleg valamilyen relaxációs módszert az sokat segít. Meg is tanulhatjuk, a beteggel együtt – ezek a módszerek gyakorlást igényelnek, de ez a gyakorlás is segít elterelni a figyelmet a kínzó gondolatokról és szorongásról.
  • Teraszon, ablakban, kertben napozás.

Mit ne tegyen a beteg (és az ápoló sem)?

  • Drog-, alkoholfogyasztás, orvosi utasítás nélküli gyógyszerek alkalmazása és dohányzás.
  • Ha állapota engedi, ne feküdjön és aludjon egész nap a beteg!
  • Ne vesse magát túlzottan a munkába sem!
  • Ha teheti, ne hanyagolja el magát külsőleg, a külső egybetartása a pszichét is segíti!
  • Ne másokon vezesse le a feszültséget!

Ez a helyzet mindenkinek nehéz, de bízhatunk abban, hogy kölcsönös támogatással, hozzátartozóinkkal, barátainkkal összefogva könnyebben túljutunk rajta, és szerencsés esetben lelkileg megerősödve kerülünk ki belőle!

A teljes cikk elérhető: http://semmelweis.hu/hirek/2020/03/31/utmutato-a-koronavirusos-betegek-otthoni-apolasa/