Hírek

Csodálatos bronzérem
Takács Orsolya: Erre még nagymama korukban is emlékezni fognak
2021-08-20

Takács Orsolya csapatmenedzser Budafokról szurkolt egykori játékostársainak, akik a magyar női vízilabdázás eddigi legnagyobb sikerét érték el a tokiói olimpián megszerzett bronzéremmel, a sportág első magyar ötkarikás medáliájával.

„Erre mindig van, naná!” Takács Orsolya világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, a magyar női válogatott csapatmenedzsere így felelt kérdésemre („Volna kedve és ideje méltatni a lányok olimpiai bronzérmét?”), amikor vasárnap reggel felhívtam. Az aktív vízilabdázástól idén visszavonult hátvéd három egymást követő olimpián (Peking, London, Rio de Janeiro) a negyedik helyen végzett válogatottat erősítette, most pedig itthonról, Budafokról szurkolt egykori játékostársainak. Méghozzá sikerrel, hiszen Keszthelyi Ritáék megszerezték a sportág első magyar olimpiai érmét az oroszok elleni 11-9-es remek győzelemmel a vasárnapi bronzmérkőzésen.

„Talán nekem is van egy kis szerepem ebben a bronzéremben, még ha itthonról is szurkoltam a lányoknak, de a felkészülés hónapjaiban mindent elkövettem az ideális körülmények megteremtése érdekében. De erről Birgét kellene megkérdezni” – mosolyodott el Orsi, Bíró Attila szövetségi kapitány becenevét említve.

„Abszolút megérdemeltük a bronzérmet, megdolgoztak a csajok ezért a gyönyörű sikerért, és most már kimondhatjuk, hogy megérte, mert ez valóban a magyar női vízilabdázás történetének legszebb sikere – nem lebecsülve a mi 2005-ös világbajnoki címünket vagy a 2016-os Európa-bajnoki aranyérmet” – folytatta Takács Orsolya.

Azt a vak is látta, mennyire egységes a magyar válogatott, mindig akadt valaki, aki a vezéregyéniség és csapatkapitány Keszthelyi Rita mellett megrántotta a csapat szekerét, amikor arra szükség volt. Hol a 20 éves csodakapus, Magyari Alda, hol a minden labdát elhozó villámgyors, nem sokkal idősebb Vályi Vanda, hol pedig a váratlan pillanatokban bombázó Illés Anna vagy a remek szereléseket bemutató Szilágyi Dorka.

Így van, Alda személyében egy nagyon stabil kapust talált és épített be a csapatba a szövetségi kapitány. És ne felejtsük el, hogy gólerős kapus, hiszen az oroszoknak parádés gólt lőtt a bronzmeccs utolsó másodpercében! Volt rá négy éve Birgének a 2017-es budapesti világbajnokság után, amikor megkezdődött a nemzedékváltás, mindenki tudta a feladatát, senki nem akart többet, mint amennyire képes, azt hozta, amire szükség volt. Nem volt most az, ami korábban már sokszor előfordult, hogy majd Keszthelyi Rita megoldja, hanem mindenki hozzátette a magáét, olykor erőn felül.

Akadt egy olyan eredmény is, amelyikre az azt megelőző 13 évben egyetlen válogatott sem volt képes, és azután sem: a verhetetlennek hitt amerikai válogatott legyőzése. Igaz, ennek nem volt különösebb jelentősége, bravúrnak viszont bravúr volt a javából!

„Valószínű, hogy erre az eredményre, az Egyesült Államok elleni 10-9-re még nagymama korukban is emlékezni fognak a lányok – mondta Orsi. – Persze a bronzérem a lényeg, most ennek kell örülni, ugyanakkor azért volt fontos az amerikaiak legyőzése, mert láthatják Aldáék, hogy nincs legyőzhetetlen ellenfél. Ezt most eltehetik a zsebükbe, és elővehetik, ha újra találkoznak!...”

Befejezésül Takács Orsi még adott egy útravalót immár olimpiai bronzérmes játékosainak: „Erre az eredményre nagyon-nagyon büszkék lehetnek a lányok, és én mondom nekik, innen Budafokról üzenem, hogy biztosan nem ez az utolsó olimpiai érem a praxisukban!”

(Ch. Gáll)