Csönd nélkül nincs megújulás

A Tavaszi Művészeti Fesztivál egyik vendégeként üdvözölhetjük Fábián Julit, aki a Gyárfás István Trióval érkezik a Promontor Étterembe május 7-én, hogy a swinget és a jazz-blues világát megidézve intim hangulatú klubkoncerten énekeljen.

Fábián Juli, ahogy a családjában mindenki, mindenféle muzsikát hallgatott. Az általános iskolában klasszikus zenét tanult, tizenévesként mégis inkább a jazz felé fordult. A Zeneakadémia jazz tanszékére azonban csak később. Azonnal felvették, és Berki Tamás „kezei közé” került. Már gyermekként szerette a nyelveket, érdekelték a művészetek, és az önkifejezés formáit keresve színjátszó körbe járt, novellákat és verseket írt, fotózott, rajzolt és festett. Ezeket a mai napig szívesen csinálná, de beszippantotta a zene, a jazz.
Szinte minden nagy tehetségkutató műsorba hívták már zsűritagnak, énektanárként pedig nemcsak a Kodolányi János Főiskola jazz tanszékén és az Etűd Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskolában tanított, de az X-Faktor két énekesével, Wolf Katival és Vastag Csabával is foglalkozott.

– Mennyiben nyújt többet ön számára a jazz, mint a klasszikus zene?

– Most is nagyon szeretem a legtöbb műfajt, a klasszikus zenét, a népzenét, világzenét, a popot és a bluest is kedvelem, de a jazz az, ahol nem érzem magam kalodába zárva, szabadon lélegzem, meg tudom élni a szabadságot.

– Szereti ötvözni a különböző műfajokat. Mi határozza meg, hogy mikor mit énekel?

– Nagyon sok múlik a partnereken, de azon is, hogy abban az életszakaszban milyen zenéket hallgatok, éppen akkor mi érdekel. Hiába áll elő valaki valamilyen együttműködési javaslattal, ha az a terület, amelyet ajánl, nem elég izgalmas számomra, nem foglalkoztat. Azt hiszem, ezek együttállása. Más zenészek alkotói világa is hatással van rám. Amikor hallgatom és nézem őket egy-egy koncerten, sokszor új utak tárulnak fel. Gyakran megfogalmazódik bennem, hogy másfelé kellene nyitnom. Nemrégiben például eszembe jutott, milyen jó lenne meditációs zenét csinálni, de ez időigényes projekt, és most a többi dolgot előrébbvalónak érzem. Az emberben csatornák nyílnak egyéb dolgok felé, és azokhoz vagy megérkeznek a partnerek, vagy saját maga keresi meg őket.

– Zenét szerez, dalszöveget ír, folyamatosan koncertezik, de néhány éve kihagyott egy évet a pörgésből. Visszatérésekor úgy döntött, hogy lassít a tempón és több időt szán magára. Sikerült?

– Igen, de mindennapos küzdelem. Benne van a levegőben, hogy nem lehet lankadni, addig kell hajtani, dolgozni, amíg jól fut a szekér. Az alkotókkal szemben vélt vagy valós elvárás, hogy mindig új dolgokkal jöjjenek elő, folyamatosan alkossanak, pedig az alkotás rapszodikus dolog, nem lehet siettetni, csak segíteni. Szükség van csöndre is, amikor a kiadott érzéseinket és gondolatainkat visszapótoljuk testünkbe, lelkünkbe. A kényszerpihenő segített, hogy foglalkozzam ezzel is, ezért ma már sokat meditálok és sétálok, igyekszem sok időt tölteni a természetben, olvasok, és kisebb-nagyobb szüneteket is beiktatok a teljes regenerálódásra. (Tamás Angéla)