Hírek

Derekasan helytálltunk
Ezúttal kimaradtak a helyzetek, 4-1-re győzött a MOL Fehérvár a Promontor utcában
2020-09-09

Jakab János tiszteletbeli elnök és Csizmadia Csaba vezetőedző is lépten-nyomon hangsúlyozta a júliusi, augusztusi felkészülés közben, hogy az NB I nem NB II, az élvonal kemény dió az újonc csapat számára. Hittük is meg nem is, főleg az első két forduló sikerei, a Kisvárda elleni 2-1 és az újpesti bravúros 1-1 után, vasárnap azonban megkapta a BMTE az első NB I-es pofont a Mol Fehérvár FC-től elszenvedett 4-1 képében. Csak semmi pánik, mondhatnánk Ötvös Csöpivel, jön a kéthetes szünet a válogatott meccsei miatt, lesz idő a sorok rendezésére.

Természetesen megint minden jegy elkelt elővételben, amin nincs is mit csodálkozni, hiszen ha a Kisvárda budafoki vendégszereplésére 2200-an voltak kíváncsiak, akkor a dobogóesélyes MOL Fehérvár FC-re is legalább annyian kíváncsiak lehettek. Már egy órával a háromnegyed hatos kezdés előtt lehetetlen volt parkolóhelyet találni a stadion 500 méteres környezetében. A piros-fekete mezes szurkolók, akiknek még az arcmaszkja is BMTE-címeres volt, derekasan fogyasztották a sört a stadion kocsmájában, fantasztikus hangulatban kezdődött a mérkőzés a nyár legforróbb napján.

Nyilván sokunknak eszébe jutott 2016 decembere, amikor a Magyar Kupa nyolcaddöntőjében az akkor még Prukner László irányította csapatunk 2-1-es győzelmével kiverte a MOL Vidit. Vaszicsku és Kovács Dávid akkor is játszott a Budafokban, utóbbi szerezte a győztes gólt, Csizmadia Csaba pedig még játékosként állt be az 54. percben.

A hazaiaktól természetesen hiányzott az újpesti fegyelmezetlensége miatt négy meccsről eltiltott Zsóri Dániel, a vendégeknél három válogatott kerettag is csak a kispadon kapott helyet: Kovácsik kapus, Nikolics Nemanja és Fiola Attila – ez is jól mutatja a két csapat játékereje közötti különbséget.

Aztán ezt a játék képe is megmutatta, mert sokkal gyorsabbak, ügyesebbek voltak a Fehérvár játékosai – főleg a támadó szekció légiósai: Petrjak, Houry és Nego –, a budafokiak viszont lelkesebbek. És ezzel a tulajdonságukkal ideig-óráig ellensúlyozni tudták a fehérváriak tudás- és gyorsaságbeli fölényét.

De csak a 35. percig, amikor pedig már túl voltunk egy Oláh Bálint-felső lécen. Ekkor Póser rossz helyre ütött ki egy lövést, érkezett Nego, és nem hibázott (0-1). Ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy a rutin az egyik legfontosabb erény a labdarúgásban, és ebből bizony sokkal több volt a vendégeknél.

A második félidőben Csizmadia Csaba vezetőedző pályára küldte 19 éves, csillogó tehetségű támadónkat, Skribek Alent, és a fiatalember egy kifejelt labdát 22 méterről, kapásból a jobb sarokba zúdított. Ez volt az a pillanat, amikor a mellettem ülő Raduly József, a maga 93 évével, a legidősebb élő magyar válogatott labdarúgó felugrott a helyéről, és öklét rázva ünnepelt!

Meg a 2000 hazai szurkoló is, de sajnos nem sokáig. Nego ismét betalált lehetetlen szögből, majd a csereként beállt Nikolics Nemanja fejjel volt eredményes, végül Petrjak sarokkal állította be a végeredményt.

– Nem volt ez könnyű meccs, még ha a 4-1-es végeredmény mást is sejtet – mondta a mérkőzés után Márton Gábor, a MOL Fehérvár edzője, aki első győzelmét ünnepelte új csapata kispadján, illetve a kispad mellett, mert a meccs közben egy pillanatra sem ült le. – Nagyon kellett ez a győzelem a csapatnak. Ami az utóbbi két meccsünkön nem ment be, az most utat utat talált a hálóba, persze így is sok helyzetet hagytunk ki. Igaz, a Budafok is...

Csizmadia Csaba sajnálta az elpuskázott lehetőségeket.

– Sokkal több volt számunkra ebben a meccsben – értékelt az edzőnk. – Derekasan küzdöttünk, megvoltak a helyzeteink is, de a nagyobb rutin és a jobb helyzetkihasználás döntött a hazai mezőny egyik legerősebb csapata javára. Ha a rajt előtt azt mondják, három forduló után négy pontunk lesz, gondolkodás nélkül aláírom. Nem fogom engedni szétesni a csapatot, ami egy ilyen vereség után fenyegető veszély. Jókor jön a kéthetes szünet, rendezzük a sorokat, és aztán Mezőkövesdre utazunk, ami szintén nem lesz egy könnyű menet.

De hát az NB I-ben melyik meccs az?!

(Ch. Gáll András)