Országszerte, így kerületünkben is elmaradtak a márciusi 15-i ünnepi megemlékezések, de egy szakember, Hermann Róbert hadtörténész segítségével érdemes megemlékeznünk az 1848–49-es szabadságharcról. Az ismert történész már többször tartott élvezetes előadást erről a témáról Budafok-Tétényben.

Évekkel ezelőtt a tétényi Honvéd emlékműnél elmondott ünnepi beszédében említette meg, szinte nincs magyar település, ahol ne lenne ennek a világraszóló eseménynek valamilyen helyi vonatkozása, mint például Tétényben, ahol 1849. január 3-án volt a nevezetes „tétényi ütközet”, melynek a Vilmos-huszárok kötelékében részese volt a köztiszteletben álló helyi lakos, Zámbelly Lajos honvéd ezredes.

– De miért tekintjük világraszóló eseménynek a magyar szabadságharcot? 

– Mert méreteit tekintve ez volt a legnagyobb Európában. Ekkora haderő, összesen ötszázötvenezer (!) ember sehol nem mozgott a kontinensen ebben az időszakban. Katonai intenzitás tekintetében is az egyik legnagyobb volt. Tizenegy csatát vívtunk, ami több ütközetből állt, ebből öt végződött magyar győzelemmel. Veszteségeink száma több tízezerre tehető. De lehetett volna több is, ha Görgei parancsára nem tesszük le a fegyvert világosnál… 

– Áruló volt? – ez a kérdés évszázadokat átívelő kérdés maradt, talán mind a mai napig. 

– Igazából nem volt más megoldás, mint a fegyverletétel, ráadásul ez nem egyszemélyi döntés volt Görgei részéről. A rásütött bélyeg sem állja meg a helyét, hiszen nem elárulta seregét, inkább megmentette katonáit a biztos haláltól, mert a jelentős orosz fölénnyel szemben nem volt mit tenni. A politikai hatalommal való engedetlenséget vetik a szemére, mert nem a fegyverletételre, hanem a harcra kapott felhatalmazást. Görgeit azóta felmentette a történelem az árulás vádja alól.

– S vajon őt miért nem végezték ki, mint tábornokait?

– A Habsburgok ki akarták végezni – mondta –, de az orosz cár kikövetelte, hogy ne végezzék ki, és azt mondták, ha nem kap kegyelmet, magukkal viszik Oroszországba. A nagy katonai siker mégiscsak az övék volt, és úgy látszik, imponált nekik Görgei személyisége. Ám pontos adatunk most sincs róla, miért ragaszkodtak a megmentéséhez. Egyébként a szabadságharc utáni bebörtönzöttek száma elérte a háromezret – igaz, a pesti hadbíróságon néhány hónap, év alatt tizenötezer eljárás volt a magyar hősök ellen, sokan megúszták pénzbüntetéssel –, de mintegy másfél száz szabadságharcost végeztek ki. Ez volt a magyar történelem addigi legsúlyosabb politikai megtorlása.

Még mindig nem teljes a kép 48–49-ről, még nagyon sok az ismeretlen, például az oroszokkal való összecsapások sincsenek teljesen felderítve. Jelenleg azonban az 1848-as választásokkal foglalkozik. Végezetül még annyit mondott, hogy vissza kell adni egyik legnagyobb ünnepünk méltóságát, s kár, hogy az idén erre nem volt 
lehetőség…

(Temesi László)