Díszpolgár lett a „lelkek őrzője” - Videóval frissítve!
Udvarnoky László István pálos szerzetes, budatétényi plébános lett Budafok-Tétény 2017-ben megválasztott díszpolgára. A kerület új díszpolgára papként több mint fél évszázada a közösség szolgálatának szenteli életét, ebből tizenöt éve a budatétényieknek. Az egyházon belül és az egyházon kívül is az embereket szolgálja.
– Amit papi hivatásból teszek, azt itt úgysem lehet díjazni, mert az odaát történik, de ha azt gondolják, hogy valamit mégiscsak cselekedtem, azért nem én vagyok a felelős. A gyökereimről nem tehetek, az őszinte, valódi, igaz hitet a szüleimnél tapasztaltam, tőlük kaptam. A papi hivatásomat a Jóisten adta, ezért sem lehet engem dicsérgetni. A szerzetesi létem pedig arra figyelmeztet, hogy ne önző módon, magamnak éljek, hanem amit kaptam, azt a közösségben rám bízottakra használjam föl – mondta az egybegyűlteknek a Kerület napján a díszpolgári kitüntetés átvételét követően a Szent István-templom plébánosa.
– Milyen a budatétényi egyházközség?
– Vasárnap tele van a templom, hétköznap kevesebben járnak misére. A hívek számát nem tudom, de azt szokták mondani, ahányan templomba járnak, annak a tízszerese tartozik az egyházközséghez. Amikor tizenöt évvel ezelőtt idekerültem, a városból kezdtek kiköltözni ide az emberek, de misére egy ideig visszajártak a régi lakóhelyükre. Több szempontból is „alvó” közösség fogadott, ezért elkezdtük a szülők hittanát, így a felnőttek között egyre nagyobb lett az egység. Azután egyre több gyerek született, és lassan teljesen ideszoktak a családok. 2006-ban visszakaptuk a Szent Imre Otthont, és azt a magunk számára rendbetettük. Az emberek jöttek és csinálták. Hihetetlenül sokan ott voltak, dolgoztak, hozták a gépeiket, eszközeiket, pénzt és berendezési tárgyakat adtak.
– Ezek szerint a munka összekovácsolta az embereket.
– Nagyon szépen alakult a közösség, de ez már több mint tíz éve volt. A gyerekek megnőttek, ezáltal a családoknál nőtt az elfoglaltság, és a felnőttek hittana megszűnt. Megmaradt azonban a templomba járás és az egymással való kapcsolatuk, hiszen ha most a családok elmennek kirándulni – amit nem én szervezek –, az száz ember.
– Mit jelent önnek ez az elismerés?
– Megtiszteltetés, de a méltatás után sem tudom, mivel érdemeltem ki, mert csak a dolgomat teszem. Viszont ha ezek után, hogy díszpolgár lettem, a rám bízottak jobban odafigyelnek a munkámra, és elfogadják, amit az érdekükben végzek, megnyugtat. Szeretném, ha sikerülne, hogy tényleg a mennyország felé menjünk, hiszen semmi másért nem vagyok itt, mint hogy a lelkek üdvösségéért munkálkodjak.
(Tamás Angéla)
A Promontor TV interjúja:
