Egészen egyszerű dal
Sztevanovity Zoránnak nem kell félnie attól, hogy májusi koncertjén nem telik meg a Klauzál Ház színházterme, hiszen bárhol lép fel, mindig telt ház fogadja. Igaz, ide nem hoz magával vonósnégyest, mint legutóbb a Budapest Kongresszusi Központba, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara sem kíséri, ahogy tizenhárom éve az Arénában, viszont hat kiváló zenésztárssal, Csányi Istvánnal, Gátos Ivánnal, Sipeki Zoltánnal, Óvári Évával, Kabelács Ritával, Péter Barbarával és remek dalokkal, köztük az Egészen egyszerű dal, Apám hitte vagy a Szerelemnek múlnia kell című slágerekkel érkezik.
A szerb származású Kossuth- és Liszt-díjas magyar előadóművész legtöbb dalának szövegét már a Metró együttes megalakulása óta testvére, Dusán írja, így a két vadonatúj Presser-szerzemény szövegét is ő jegyzi.
– A korábban még koncerten soha nem játszott két dal a Budapest Kongresszusi Központban (BKK) adott duplakoncerten hangzott el először. Milyen volt a fogadtatásuk?
– A közönség jól „vette a lapot”, remek együttműködést sikerült kialakítanunk velük. Az Ez volt a dal lírai visszaemlékezés a műfaj születésekor megfogalmazódott vágyra a békésebb világ iránt, hangulatilag pedig azt sugallja, hogy habár az akkori álmok közül nem sok minden valósult meg, de a korszak zenéje a mai napig jelen van. A másik pedig egy nagyon lendületes, ritmikus dal, a Nincsen kedvem. Ezeket szeretnénk a világhálón a lehető leghamarabb közzétenni.
– Egyéb különlegessége is volt a koncertnek.
– Régi alapelvem, hogy ugyanarra a helyre ugyanazzal a műsorral nem megyünk, ezért is kapta a koncert a Mindig másképp! címet, amelynek jegyében egy vonósnégyessel adtunk elő kilenc áthangszerelt dalt.
– Előfordult már hasonló?
– Igen, 2003-ban a Budapest Sportaréna-beli nagykoncertünkön tizenegy dal szólalt meg a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretével, Vásáry Tamás vezényletével.
– Mivel foglalkozik, amikor éppen nem teltházas koncertet ad?
– A BKK-ban felvett anyagból a legjobb pillanatokat kiválasztva egy kivonatot állítunk össze, amelyet felteszünk a You Tube-ra. Manapság, amikor a CD- és DVD-eladás haldoklik, ez a leggyorsabb és legcélszerűbb módja annak, hogy bármi is a köztudatba kerüljön. Ahhoz azonban, hogy az anyagot alkalmassá tegyük a megjelenésre, utómunkálatokra van szükség, most ezen dolgozunk.
– Egy-egy koncertre hogyan válogat a közel félszáz, nagylemezen megjelent dal közül?
– Az egyik legnagyobb gondom a műsorszerkesztés. Öt-hat koncertet végig tudnánk játszani úgy, hogy a dalok nem ismétlődnének, de pont ezért nehéz alkalomról alkalomra eldöntenem, hogy melyik maradjon ki. Meg ott vannak az általam „kihagyhatatlanoknak” nevezettek, amelyeket elvár a közönség. Ezt saját tapasztalatból is mondom, mert életem egyik nagy csalódása volt, amikor nézőként a Dire Straits egykori frontembere, Mark Knopfler koncertjén végig a Brothers in Arms című dalra vártam. Jött az első ráadás, majd a második, a harmadik, és végül nem hangzott el. Azóta tudom, hogy bármilyen koncertre is készülök, vannak olyan dalok, amelyeket tilos kihagynom a műsorból, mert azok már teljesen hozzám nőttek. (Tamás Angéla)
