Egy másodpercen múlt a bronzérem
Nincs annál szörnyűbb, mint amikor egy hajszálon, egy milliméteren vagy egy másodpercen múlik a dicsőség. Ez most, a riói olimpián sajnos megtörtént a vízilabdás lányainkkal, lecsúsztak a dobogóról. Köztük a kerületünkben élő Takács Orsolya is, akinek ez volt a harmadik ötkarikás szereplése. Orsi természetesen bánatos, hiszen olimpiáról még nincs egyetlen érme sem. A kiváló budafok-tétényi vízilabdásnak viszont van négy Európa-bajnoki bronz- és egy aranyérme, van egy világbajnoki aranyérme is, már csak egy fényesen vagy kevésbé fényesen csillogó érem hiányzik a gyűjteményéből.
„Az olimpiai aranyérem, amire nagyon fenjük a fogunkat. Rióról álmodunk, mindent az olimpiai jó szereplésnek vetünk alá az elkövetkezendő hónapokban” – nyilatkozta még az Európa-bajnoki siker után Takács Orsolya, aki valóban mindent elkövetett csapattársaival a jó szereplésért. Ez majdnem sikerült, egy másodpercen múlt a dobogó legalsó foka – persze a negyedik hely is dicséretes. Egy olimpián ki lehet kapni a világ legjobbjától, az amerikai csapattól, ami után volt még egy esélyünk az éremszerzésre az oroszok ellen. Erről így nyilatkozott Takács Orsolya a meccs előtt:
– Ha ezt a formát átmentjük a bronzmérkőzésre, ott nem lehet gond. Nem nyújtottunk rossz teljesítményt az amerikaiak ellen az elődöntőben, sőt! A játékunk fejlődik, a védekezésünk is, minden adva van ahhoz, hogy az oroszokat is le tudjuk győzni. Mindent egy lapra kell feltennünk pénteken!
A szövetségi kapitány, Bíró Attila is azt mondta: „Maradt bennünk annyi, hogy megszerezzük a bronzérmet.” S valóban, mindent egy lapra tettek fel a lányok bronzért, és a megszerzésére meg is volt az esélyük, hiszen nem sokkal a vége előtt két, egy másodperccel a lefújás előtt pedig egy góllal vezettünk, de az oroszok az utolsó pillanatban kiegyenlítettek 12-12-re. Jöhettek az idegőrlő ötméteresek, amelyeket elbuktunk, megint elúszott a bronzérmünk. Takács Orsolyának már a harmadik. A sportoló érthetően szomorú volt a mérkőzés után, amikor így nyilatkozott lapunknak:
– Szörnyű érzés! Tizenegy-kilencnél azt gondoltam, végre meglesz az olimpiai érem. Tévedtem.
– Miért nem sikerült?
– Nem tudom. Azt tudom, elherdáltunk két gólt, de fogalmam sincs, hogyan, és mi történt. Még sokat kell aludni rá, hogy higgadt fejjel kielemezzük a történteket. Nagyon sajnálom, pedig ennyi befektetett munka után megérdemeltük volna a bronzérmet.
– Az oroszok ezzel a hajszállal jobbak voltak?
– Jó csapat, számítani lehetett rá, hogy nem lesz könnyű ellenük, de hangsúlyoznám, nem az ötmétereseken vesztettük el a mérkőzést, hanem két gólnál. Ilyet nem szabad tenni alig a vége előtt, sajnos elherdáltuk az előnyünket. S az az egy másodperc…
– Mi lesz tovább?
– Egyelőre ki kell hevernünk ezt a kudarcot.
Reméljük, a kerületi sportoló azóta kiheverte a vereséget. Az olimpiáról így már nyugodtabban nyilatkozhat a Szomszédok Piaca előtti téren, a borfesztiválon, ahol Csere Gáspár maratoni futóval együtt beszélget majd vele Karsay Ferenc polgármester. (Temesi)
