Együtt az Ismerős Arcokkal

Forró hangulat, hatalmas tömeg és óriási siker volt az Ismerős Arcok piactéri koncertjén. Az 1999. október 23-án született zenekart lelkesen üdvözölte a közönség, miután Karsay Ferenc polgármester ünnepi szavai elhangzottak.

– Miért lényeges, hogy megemlékezzünk a 60. évfordulóról? Leginkább azért, mert az ötvenedikről nem emlékezhettünk meg méltó módon. Amikor 2006-ban a hatalom erőszakkal reagált az ünneplők megemlékezéseire, akkor nemcsak őket hozta emberekhez méltatlan helyzetbe, hanem magukat az ’56-os forradalmárokat is. Mi most az ellenkezőjére készülünk. Szeretnénk úgy ünnepelni, ahogy az a hősök és áldozatok emlékéhez méltó: tisztelettel, büszkeséggel és szeretettel – hívta fel az idei ünnep különösen nagy jelentőségére az Ismerős Arcok koncertjére összegyűlt emberek figyelmét a kerület vezetője. Köszöntőbeszédében kiemelte, hogy a magyar forradalom világtörténelmi esemény volt, és a mi feladatunk is, hogy ’56 hősei az őket megillető, méltó helyre kerüljenek a nemzet emlékezetében.

Hozzátette: akik megélték ’56-ot, azok az akkori eseményekre úgy emlékeznek vissza, mint valami csodára, a szabadság mámorító érzésére, a közös élményre, arra, hogy a nemzet együtt akar valamit. A szabadság olyan érték, amelyet minden nap meg kell védeni, és ebben minden magyarnak részt kell vennie. Ezért is tiszteleg Budafok-Tétény önkormányzata a Budafoki Református Egyházközséggel és a Klauzál Gábor Budafok-Tétény Művelődési Központtal együttműködve, az 1956-os Emlékbizottság támogatásával, a Magyar Szabadság Éve programsorozat keretében nagyszabású rendezvénysorozattal a hősök emléke előtt.

Tapsvihar fogadta a színpadra lépő Ismerős Arcok zenekart, amely 1956 eszmeiségéhez igazított repertoárjával és Simó József előadóművész közreműködésével emlékezett és emlékeztetett az eseményekre és mártírokra.

A másfél órás, Kiss Dénes- és Márai-versekkel, valamint Pongrátz Gergely szövegrészletével színesített koncerten elhangzott többek között a jól ismert Egy a hazánk, a Ruszkik, haza! és az Elfut a víz, és csak a kő marad is.

„Építsünk hidat tiszta szavakból határok fölé, / S elindulhatunk egymás felé” – énekelte az együttes frontembere, Nyerges Attila a téren összegyűlt tömeggel együtt az épületre vetített képekkel kísért, különleges hangulatú előadáson. A magyarságról, családról, hazaszeretetről és összetartozásról szóló dalok közül nem egyet énekelt a közönség is, így a ma már a Felvidék himnuszává nemesült Nélküled című dal is száznál több torokból csendült fel a koncert utolsó számaként.

(Tamás Angéla)