Elbúcsúztatták dr. Szász Erzsébetet

2022. április 13. szerda
Végső búcsút vettek dr. Szász Erzsébettől április 12-én a Budafoki Temetőben. Dr. Szász Erzsébet életének 53. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el.
Elbúcsúztatták dr. Szász Erzsébetet

A Kempelen Farkas Gimnázium történelem-földrajz szakos tanára történelemtudományból doktorált. Közel harminc éve, 1993 óta tanított a Kempelen gimnáziumban. Középiskolai történelemtankönyvek és atlaszok szerkesztője volt, több helytörténeti könyvet lektorált, a többi között az önkormányzat kiadásában megjelent Tények, történetek, képek című kötetet is.

Öt osztálynak volt osztályfőnöke, sok diákot 10 éves korától egészen felnőttkoráig kísért. Versenyekre készítette fel a gyerekeket, tanítványai sikerei az ő sikerei is voltak. A tehetséggondozás mellett szeretetteljes figyelemmel segítette a problémás, nehéz családi hátterű vagy lemaradó gyerekeket.

Dr. Szász Erzsébet nagy szeretetnek és tiszteletnek örvendett iskolájában, tanártársai a legmegbízhatóbb, nagy munkabírású kollégaként emlékeznek rá.

 

Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük a Kempelen Farkas Gimnázium tanárainak Törökné Vermes Judit által írt búcsúztatóját.

 

„Weöres Sándor: CSEND

 

A félig nyitott ablakon

behajol a szél a szobába,

a világűr csendje, magánya.

 

A bútor szögletétől

a légi fellegekig

és az égi csillagokig

a csend vonulása lakik.

 

Rozsdája

a lárma.

 

Weöres Sándor sokszor írt a csendről. Van jó csend, tavaszi csend, madárdalos, mosolygós. Van hideg, baljós, üres csend is… Egy iskolában ritka a csend. A lárma annál gyakoribb. Kiabáló, hancúrozó ötödikesek, harsány kamaszok, morgolódó kollégák…

Kedves Erzsi!

Az iskola lármás világában körülötted mindig a derűs, nyugalmas csendet lehetett érezni. A káosszal szemben a harmóniát, a kifakadásokkal szemben a megfontoltságot, a nyugtalanságainkkal szemben a megértő, a dolgok mélyére látó elfogadást.

A Kempelen Farkas Gimnáziumból sokan eljöttünk most: kollégák, diákok, volt diákok. Több száz ember életében töltöttél be fontos szerepet. Kinyitottad a világot tanítványaid előtt türelemmel, figyelemmel, nyugodt, biztató mosolyoddal és végtelen nagy tudásoddal.

Dr. Szász Erzsébetre emlékezünk: a kutatótanárra, tankönyvek, tudományos publikációk szerzőjére, több kiváló szakmai műhely megbecsült tagjára. A tudós tanárra, aki a „Forrásközpontú történelem” tankönyvek egyik szerzője volt. Ebből a könyvből és képes történelmi atlaszából hosszú évekig tanultak az ország középiskolásai. A történelem, földrajz és társadalomtudomány több területének is elismert szaktekintélye volt. Csak néhányat említenék: Napóleon Tilsiti békéje, Budafok-Tétény helytörténete, Hilscher Rezső szociálpolitikus munkássága, a gyönyörű görög szigetek 19. századi világa…

Dr. Szász Erzsébetre emlékezünk: a pedagógusra, a Kempelen Farkas Gimnázium tanárára. Öt osztálynak volt osztályfőnöke. Sokan vannak itt olyanok, akiknek 10 éves korától egészen felnőttkoráig végigkísérte az életét – példamutatással, jó szóval, figyelemmel. Történelmet és földrajzot tanított rengeteg osztályban: a kis ötödikesektől kezdve az emelt szintű érettségizőkig – mindezt nyugodt derűvel, biztatva, következetesen. Ezerféle versenyre készítette fel a gyerekeket, csapatban és egyénileg. Tanítványai sikerei az ő sikerei is voltak. A tehetséggondozás mellett szeretetteljes figyelemmel segítette a problémás, nehéz családi hátterű vagy lemaradó gyerekeket.

Kinyitotta a világot: túrákat, osztálykirándulásokat – és ezzel együtt jó közösségépítő programokat szervezett, örök emlékek ezek a kirándulások és együtt legyalogolt kilométerek sokunknak.

Dr. Szász Erzsébetre emlékezünk: a kollégára, aki mindig meghallgatott minket, tanárokat, ha feszültek voltunk, de ő maga soha nem panaszkodott. Aki mindig megvédte az érdekeit az épp távollevőnek. Aki mindig észrevette, ha bajban vagyunk. A kollégára emlékezünk, akire bármikor számíthattunk. Aki elsimította a konfliktusokat okos érvekkel, a másik szempontját mindig átgondolva. Aki csak néhány csendes szót mondott, és beláttuk, hogy igaza van.

Van jó csend és rossz csend.

A bútor szögletétől

a légi fellegekig

és az égi csillagokig

a csend vonulása lakik.

Kedves Erzsi!

Te a jó csendet tanítottad nekünk. A madárdalos, tavaszi csendet, szemben a hétköznapi lármánkkal. …Kinyitottad a világot a bútor szögletétől a légi fellegekig és az égi csillagokig.

Szeretettel búcsúzunk tőled. Nyugodj békében!”