Elhunyt a „híres benzinkutas”

Landthaller Tasziló (ahogyan a kisvárosunkban ismerték: Taszi bácsi) országunk „leghíresebb benzinkutasa” volt. Édesapja közel 90 éve hozta létre Magyarország legrégebbi magánkézben lévő benzinkútját. 1936-ban kezdték építeni a Balatoni utat, a mai 7-est. Az út éppen Gömbös Gyula miniszterelnök telke előtt vezetett, keresztülszelve a Landthaller család birtokát is. Az idősebb Landthaller úr érezte, ez az út még hasznot hozhat, és 5000 pengőből egy üzemanyagtöltő állomást épített.

Az üzlet beindult, grófok és mágnások jártak ide tankolni. Aztán 1944-ben bejöttek az oroszok. Taszi bácsi édesapja nem tudta elviselni, hogy családját kirabolják, ezért véget vetett életének. A családfenntartás gondja ettől kezdve az alig tizenhat éves fiúra nehezedett.

A fiatalember az orosz megszállás alatt is képes volt megvédeni munkájuk eredményét. Papíron bérbe adta a kutat a kínai nagykövetségnek, amely megbízta őt annak üzemeltetésével. 1949-ig jelentett védelmet a kínai papír. Az akkor alakult állami olajtársaság, az ÁFOR mindent bekebelezett, Landthaller úr viszont megelőzte őket, és az ingatlant négy helyrajzi számra választotta szét, így azok olyan kicsinyek lettek, hogy csupán kényszerbérbe vették. Ezt a lépését nem nézték jó szemmel, és az akkori szokás szerint a tulajdonost „a közszolgáltatás veszélyeztetése” ürügyén másfél év fogházra, majd 27 hónap munkaszolgálatra ítélték. Taszi bácsi 1954-ben szabadult, és egy szivattyúkat gyártó szövetkezet dolgozója lett nyugdíjazásáig. Taszi bácsi jogos tulajdonosként soha nem tudott belenyugodni a kisajátításba, ezért 1991-ben, amikor az ÁFOR privatizálni szerette volna a kutat, Landthaller úr felmondta a bérleti szerződést. Negyvenkét év után végre megint Taszi bácsi állhatott a kútoszlop mögött.

(VH)