Elhunyt Molnár Józsefné Golda Magdolna, kerületünk díszpolgára

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Molnárné Golda Magdolna 2021. szeptember 30-án, életének 89. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Szeretnénk kifejezni őszinte részvétünket a gyászoló családnak, osztozunk a fájdalmukban!

Molnárné Golda Magdolna igazi ős-budafoki volt, aki itt élt és alkotott. Építőiparos családban nevelkedett; mélyépítő technikusként a budapesti metróépítésnél hasznosította tudását irányító műszaki vezetőként. 1989-ben ment nyugdíjba. Családja és barátai biztatására kezdett el a művészettel foglalkozni. A mindenki által tisztelt és szeretett Magdika felvette a kapcsolatot a kerületben jól ismert Mészáros László Képzőművészeti Egyesülettel, ahol a művésztanárok útmutatásai alapján sajátította el az alapismereteket, a grafikai, pasztell-, akvarell-, diópác- és olajmegoldásokat. Ezután egymás születtek meg egyedülálló alkotásai. Az egyesületben mély barátságokat kötött a helyi művészekkel. Nagyon szerette ezt a közösséget, mindig hangsúlyozta, hogy milyen sok segítséget és bátorítást kapott szakmai fejlődéséhez. Amikor csak tehette, részt vett a művésztelepek, alkotótáborok életében, ahol vidámságával és hihetetlen akaraterejével tűnt ki. Műveit az egyesületben, valamint családi otthonában alkotta meg, ahol külön műhelye volt.

Rajongással szerette szülővárosát, amelyről számos festményt is készített. Folyamatosan kutatta kisvárosunk múltját, igazi lokálpatrióta volt. Mindig felhívta a figyelmet arra, hogy közös kötelességünk megőrizni és továbbadni az értékeinket. Hazaszereteténél, jó szívénél, a közösségért való tenni akarásáért már csak a szerénysége volt nagyobb. Bárki fordulhatott hozzá bármilyen kéréssel, mindenkinek igyekezett segíteni. A fiatal művészeket támogatta és tanácsokkal látta el. Életművének legnagyobb részét az önkormányzatnak és a Nagytétényi Polgári Körnek ajánlotta fel. Alkotásait sokszor ajándékozta oda a helyi civil szervezeteknek, intézményeknek, kerületi lakosoknak. Kisvárosunk kulturális életének meghatározó alakjává vált, 2012-ben pedig megkapta a díszpolgári címet.

Saját bevallása szerint a feladatok mindig megtalálták az életben. Rajongásig szerette a családját, a természetet, a művészetet és szülővárosát. Az alkotásai nagy hatással voltak egész kisvárosunkra is. A műveit meg lehet tekinteni az Városházán és a Szelmann Házban is.

Magdika örökké a szívünkben fog élni.

Nyugodjon békében!