Elhunyt Wittner Mária ’56-os szabadságharcos

Wittner Mária 1937. június 9-én született Budapesten. Kétéves korától a karmelitáknál nevelkedett, a rend intézményeinek államosításakor, 1950-ben került vissza édesanyjához, aki hamarosan állami gondozásba adta. A gimnáziumot félbehagyta, gépíróként dolgozott Szolnokon. 1956 elején Budapestre költözött.

Az 1956-os forradalomban aktívan részt vett, a rádió ostroma közben csatlakozott a harcoló felkelőkhöz, a Corvin közben segédkezett a sebesültek ellátásában. A Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozva már a fegyveres összetűzésekben is részt vett. November 4-én a harcokban aknarepeszektől megsebesült, kórházba került. A forradalom leverése után néhány hetet Ausztriában töltött, de végül visszatért Magyarországra és segédmunkásként dolgozott.

1957. július 16-án letartóztatták, 1958. július 23-án, 21 éves korában „fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás” vádjával első fokon halálra ítélték.

Kétszáz napot töltött a börtönben halálraítéltként, majd a másodfokú bíróság 1959. február 24-én ítéletét életfogytiglanra változtatta. Tizenhárom évnyi raboskodás után, 1970. március 25-én, az utolsó forradalmárok között szabadult, de amnesztiát nem kapott. Szabadulása után varrónőként, majd takarítóként dolgozott, 1980-ban rokkantnyugdíjas lett.

Az ország a rendszerváltozás után ismerte meg nevét, részt vett számos 1956-os szervezet munkájában, 1989-től a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének elnökhelyettese, 2002-től a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja, 2006-tól 2014-ig a Fidesz országgyűlési képviselője volt. A forradalomról, börtönéveiről több visszaemlékezést írt. Életéről portréfilm készült Hóhér, vigyázz! címmel.

1991-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, valamint az 1956-os Emlékérmet vehette át, 2006-ban Szent István-díjat, 2016-ban Emberi Méltóságért díjat kapott, Dunakeszi, Csepel és Józsefváros díszpolgára.

Wittner Mária többször járt kisvárosunkban. Részt vett 2010-ben a Kommunizmus áldozatainak emléknapján.

Wittner Mária beszédében emlékeztetett arra, hogy a „módszerváltoztatás”, vagyis a rendszerváltás után tíz évvel döntött úgy a polgári kormány, hogy emléknapot tart a kommunizmus áldozatainak tiszteletére. A „baloldali értékrend” nevében évek óta riogatják az embereket azzal, hogy a polgári kormányzás milyen veszélyekkel jár. „Mi is ez a baloldali értékrend, amely a humanizmusra, a segítőkészségre, az alapvető emberi értékekre hivatkozik? – kérdezte Wittner Mária, s rögtön válaszolt is rá: – ’19-ben anarchizmust, akasztófaerdőt jelentett, ’45-ben szovjet megszállást, ’47-ben kékcédulás választást, aztán internálást, a parasztság kulákosítását, a papság üldözését, perek sokaságát. ’56-ban árulást, ismét akasztófaerdőt, a csalárd módon haldoklóhoz kihívott, s útközben galád módon meggyilkolt pap, Brenner János halálát, börtönéveket, s aztán …a langyos dagonyát”. „Mi történt ’90-ben? – folytatta beszédét. – …a vörös kommunisták vörös kapitalistává változtak, ami lassú egzisztenciális megsemmisülést, fagyhalálokat jelent , ez a szocialista párt végterméke. Akarnak-e az isteni értékrend mellé állni? Tegyenek érte!” – fejezte be beszédét Wittner Mária.

2017-ben a Rózsavölgyi Esték vendége volt. Az estén Életre ítélve címmel tartott rendkívül érzelmes és megrázó előadást Wittner Mária, aki a 1956-os forradalom idején szabadságharcosként szerzett emlékeit mesélte el. Személyes történeteiben visszaidézte halálra ítélésének, majd „szabadulásának” történetét, amikor életfogytiglanra változtatták a halálos ítéletét. Ahogy ő fogalmazott, halálra ítélték, de Istennek más terve volt vele, így lett Életre ítélve.

Isten nyugosztalja Wittner Máriát!