Érdemes művészekre büszke a kerület
2015. április 07. kedd
Hollerung Gábor és Záborszky Kálmán karnagyok rangos elismerésben részesültek
Két budafoki kötődésű karnagy is érdemes művész elismerést kapott március tizenötödike alkalmából. Hollerung Gábor a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, Budafok első polgármesterének leszármazottja, Záborszky Kálmán pedig a Zuglói Filharmónia vezetőjeként kapta meg a díjat. Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas karmester, karvezető, a Dohnányi zenekar vezetése mellett a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny, a Musica Mundi Kórusversenyek és a Kórusolimpia művészeti vezetője, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság vezető karnagya, a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője. Zenekarunkkal bejárta szinte az egész világot, koncertjeiken gyakran hazai és nemzetközi sztárokkal lépnek fel, kísérték a világhírű popzenészt, Stinget is.
Budafok város első polgármesterének rokona. Ugyanaz a gyökér, csak egy másik ág – vázolja a családfát a Magyarország Érdemes Művésze díjjal frissen kitüntetett Záborszky Kálmán, a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója, a Zuglói Filharmónia karmestere és művészeti vezetője.
– A szintén budafoki kötődésű Hollerung Gábor, a Budafoki Dohnányi Zenekar zeneigazgatója is most kapta meg az érdemes művész kitüntetést. Mutat valamilyen hasonlóságot kettejük munkássága?
– Gábort nagyon jól ismerem. Az övék hivatásos zenekar, de hasonló gyökerekből táplálkozik, mint mi. A Dohnányit Nemes László szintén iskolai zenekarként indította, a különbség jelen pillanatban csak annyi, hogy nekem nagy iskolai-intézményi hátterem is van. Zuglóban zenekari iskola működik, tizennégy együttessel.
– Kultúra-népszerűsítő szerepük is hasonló az övékéhez?
– Hogyne. De amit mi csinálunk, az egészen kivételes dolog. Évente több mint 11 ezer gyereket hozunk be a Zeneházba, ahol magas művészi élményt kap minden zuglói diák. Ez nagyon jól működik, de óriási munka, mivel hatalmas az ellenszél. A média világának, az értéktelen kultúrának sokkal nagyobb súlya van a mai világban, mint az értékeknek. Ezt nem lehet legyűrni, csak dolgozni lehet ellene.
– Mik a tervei a közeljövőre?
– A legújabb munkánk az új magyar daljáték. Magyar népzene és magyar népmese felhasználásával íratok darabokat, mesejátékokat. Rengeteg ismert és kevésbé ismert népdal kapott hangszerelést, zenekar szól alattuk. Óvodásoknak és alsós gyerekeknek szánjuk. Egy hét alatt körülbelül négyezren nézik meg, és ez nagy dolog. A napokban teakoncert is lesz nyugdíjasoknak, Pastorale családi sorozatunkat is folytatjuk, március 28–29-én pedig Éneklő ifjúság címmel az összes kórust ideszólítom Zuglóból, hogy maradjon valami a kodályi elképzelésből. Lesz egy opera-előadásunk április közepén, a Viva la mamma, amit nem sokat lehet hallani egyébként. Szerepelünk ezen kívül májusban a Müpa színpadán, a Mátyás-templomban, és állatkerti koncertünk is lesz. A Városligetben május 31-én térzenét adunk, ahol a Nemzetközi Gyermekmentőkkel működünk együtt, júniusban pedig a Bosnyák téren. Abban a hónapban kerül színre Bizet Carmenje a Müpában. Egy csomó előadásunk van, most a fontosabbakat emeltem csak ki.
– Gratulálunk a díjához, és további jó munkát kívánunk!
– Köszönöm szépen, de az igazság az, hogy ez csapatmunka. Ha nincs mögöttem ennyi tanár, zenekar, a Zuglói Filharmónia, az Oratóriumkórus, körülbelül 1700 fős zenei műhely, akkor ez a díj sincs.
(Kántor Klaudia)
