Értékmentés fél évszázadon át

Közel ötven éve él családjával Budafokon Bartos Mihály okleveles pénzügyi közgazda, nevét mégsem a szakmájából adódóan ismerjük. A kerület helytörténésze kutatásai, előadásai és vezetett sétái révén, a helyi épített, természeti és kulturális értékek megóvása kapcsán vált közismertté. Sokrétű tevékenységét, amelyet 2025-ben díszpolgári címmel jutalmaztak, több évtizede végzi töretlen érdeklődéssel és lelkesedéssel. Értékmentő, értékteremtő munkáját számos alkalommal elismerték, többek között Podmaniczky-díjjal és Budapestért díjjal is. Budafok-Tétény díszpolgárával, a városvédő Bartos Mihállyal beszélgettünk.

– Mi keltette fel az érdeklődését, amikor 1977-ben Budafokra költözött?

– Bejártam a várost, ismerkedtem és rácsodálkoztam egy csomó érdekes dologra, dombokra, völgyekre és házakra. Fényképeztem, beszélgettem az emberekkel, és ez terelt a helyi történelem, a lakóhelyem története felé. Kutatni kezdtem, könyvtárakba, levéltárakba, templomokba és temetőkbe jártam, hogy a forrásmunkák segítségével feltérképezzem a környezetemet. Kezdetben sok segítséget kaptam Garbóci Lacitól (Garbóci László helytörténész – a szerk.), aki születésétől fogva itt él, és régebb óta érdeklődik Budafok helytörténete iránt. Ráday Mihály vezetésével 1983-ban megalakult a Budapesti Városvédő Egyesület, amelynek egyik alapító tagja lettem. Az értékek pusztulását látva négy évvel később az egyesület égisze alatt megszerveztem a Promontor-Tétény munkacsoportot, amelyet hosszú évtizedekig vezettem. Az évek során elkezdtem mélyebben foglalkozni a műemlékekkel is, és a munka, a tanulás, valamint a család mellett kutatásokat végeztem.

– Alapvető kutatási témái közé tartozik az 1848/49-es szabadságharc, a Budafoki Temető jelképrendszere és a településalapító Savoyai Jenő is. A fellelt és rendszerezett anyagokból könyvek születtek.

– A 2000-ben megjelent Promontor és Tétény 1848–49-ben című kötetben összefoglalom a helyi hadi eseményeket és az 1849. január 3-i tétényi csata történetét, a 2021-ben megjelent kiadványomban pedig Klauzál Gábornak és családtagjainak irodalmi, művészeti vonatkozásairól írok. A Hit-Remény-szeretet/Szimbólumok a Budafok-felsővárosi temetőben című munkámat 2004-ben adták ki, a Tricentenárium/Emlékkönyv Promontor (Budafok) első német betelepítésének kezdetéről 1712–2012 című, 2013-ban megjelent könyvnek pedig a szerkesztője és egyik szerzője voltam, ahogy több másiknak is.

– Maradt még tennivalója?

– Rengeteg. Több mint négy évtizede kutatom és gyűjtöm a budafoki németek népszokásait, hagyományait, amelyekből egy tanulmánykötet, a Promontor-Budafok népi kalendáriuma készül. A kéziratot már gyakorlatilag lezártam, jelenleg a képanyag válogatása történik. A népviselet és népszokások elég forráshiányos terület. Tervezem, hogy megírom a II. világháború budafoki hadi eseményeit és veszteségeit.

– Mit jelent önnek, hogy a kerület díszpolgára lett?

– Két szóban tudom összefoglalni: megtisztelő és köszönöm. Megtisztelő, hogy közel fél évszázad után a közösség úgy értékelte a munkámat, hogy javasoltak, elfogadtak és nekem ítélték ezt a díjat. Köszönöm mindazoknak, akiknek ebben része volt, hosszú éveken át mellettem álltak, segítettek és támogatták a munkámat.

(Tamás Angéla)

Fotók: huszonketto.hu