Ugrás a tartalomra

Esendő emberek is hozhatnak felemelő döntéseket

2015. október 29. csütörtök
Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke szerint 1956 kapcsán a leglényegesebb a tények feltárása és az utókor hiteles tájékoztatása
Esendő emberek is hozhatnak felemelő döntéseket

Az október 23-i megemlékezés után Földváryné Kiss Rékával, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökével az emlékezésről és munkájáról beszélgettünk.

– Hogyan közelítené a fiatalokhoz az ötvenkilenc évvel ezelőtti történéseket? 

– 1956 nincs az őt megillető helyen, azonban a jövő évben sorra kerülő kerek évforduló sokat segíthet ebben. A leglényegesebb a tények feltárása, de minden értelmezéshez, a tudás átadásához az is fontos, hogy állításainkat dokumentálni tudjuk. ’56-ot üggyé tehetjük, de leginkább úgy, ha nem szlogeneket ismételgetünk, hanem személyes sorsokat, történeteket és erkölcsi dilemmákat mutatunk be. Nem szenteket kreálunk, hanem rávilágítunk arra, hogy nehéz történelmi helyzetekben az egyszerű, esendő emberek is tudnak nagyon felemelő döntéseket hozni. Azt gondolom, ha ezt tovább tudjuk adni a fiataloknak, akkor jó úton járunk.

– Ez az igény hívta életre a Nemzeti Emlékezet Bizottságát?

– 2014 februárjában alakultunk meg. Az öttagú bizottságban három történészt az Országgyűlés szavazott be, egy-egy főt pedig a Magyar Tudományos Akadémia, illetve az Igazságügyi Minisztérium delegált. Célunk, hogy rendszerszerűen feltárjuk a kommunista diktatúra működését és a hatalmi gépezet működtetőinek személyi körét, valamint a kommunista rendszer áldozatainak emlékét megőrizzük. A bizottság sajátossága, hogy csak azok lehetnek tagjai, akik 1972 után születtek. Ezáltal kizárt az eseményekben való személyes érintettség. A bizottság létszáma persze ehhez az összetett munkához rendkívül kevés, ezért hivatalunkban rajtunk kívül dolgoznak még főállásban történészek és jogászok is, és együttműködnek velünk fontos intézmények – levéltárak, történeti intézetek – munkatársai.

– Milyen jogosultságokkal rendelkeznek?

– Mivel a bizottság 1945 és 1990 között minden, a diktatúra működésével kapcsolatban keletkezett dokumentumba betekinthet – akkor is, ha ez még minősített –, az iratok áttanulmányozása és értékelése után, amennyiben úgy gondolja, hogy ma már ezek nyilvánosságra kerülésének nincs nemzetbiztonsági kockázata, javaslatot tesz az adatokat őrző szervnek a minősítések feloldására. A szisztematikus történeti kutatáson túl szorosan együttműködünk az ügyészséggel, mert ha olyan bűncselekményre utaló adatra bukkanunk, amely még nem évült el, azt nekik kell jeleznünk. Tudásunkat elsősorban a még nálunk is fiatalabb generációnak szeretnénk átadni, ezért a feltárt adatokat és ismereteket a hagyományos publikáláson kívül internetes adatbázisok létrehozásával és különböző honlapok készítésével is elérhetővé tesszük. Tamás Angéla