Európa kapuja

Uborkaszezon – így nevezik azokat a nyári hónapokat a médiában, amikor apad a hírfolyam, és sok szerkesztő töri a fejét, hogy mivel szolgálhatná a nagyérdeműt. Ilyenkor jönnek a bombasztikus hírek az ötlábú borjak születéséről vagy az angol egyetem kutatásáról, ahol szenzációként számolnak be arról, hogy nyáron nő a fagylalt fogyasztása – még a sarkvidéken is.
2015 nyarán nem kellett erőlködniük a szerkesztőknek. A szűkebb és a tágabb világ egyaránt szolgált munícióval.
Kisvárosunkra az elmúlt évtizedek legpusztítóbb nyári vihara csapott le. Budafok-Tétény valamennyi városrészében fákat csavart ki tövestől az orkán. Kertekben, házakban, közterületeken egyaránt tetemes kár keletkezett. Hosszabb a lista, mint amennyi betűnek helyet találnánk ezen a papíroson.
A bajban mutatkozik meg egy közösség ereje.
A polgárok nem ölbe tett kézzel nézték mások baját. A szomszédok, a közeli és távoli rokonok nyújtottak villámgyorsan egymásnak segítő kezet. Nem azt kérdezték, hogy mit segíthetnek, hanem hogy mikor és hányan menjenek. Összetartásból jeles.
Az összetartozás nem olcsó közhely, amin jókat élcelődnek némelyek, hanem az alapfeltétele az élhető hétköznapok megteremtésének. Például, ha a kisvárosunkat orkán pusztítja. És akkor is, amikor a szétszakított nemzetrészek újrakovácsolásáért, védelméért cselekszünk Erdélytől Kárpátaljáig.
Ráadásul az összetartozásra ma nagyobb a szükség, mint az elmúlt fél évszázadban bármikor. Európába, és ezen belül leginkább hazánkba népek áradata zúdul. Ha ölbe tett kézzel ülünk, ne adj’ Isten cinikusan szemlélődünk, Magyarország egy része menekülttáborrá változik. Az államnak kötelessége cselekedni, még akkor is, ha vannak, akik legszívesebben semmit nem csinálnának, legfeljebb homályos integrációs programokat elemeznének. Javaslom nekik, tekintsenek néha az Európai Unió alapító tagállamaira, ahol finoman fogalmazva is recseg-ropog az integráció rendszere.
Magyarország nem szeretne kísérleti nyúl lenni, ahol majd a polgárai viselik a legújabb utópista ideológia hétköznapi következményeit.
A magyar állam ideiglenes kerítés építése mellett döntött, ami ebben a helyzetben a legkisebb rossz. De legalábbis jó esély, hogy az embercsempész maffiafőnökök elgondolkozzanak, megéri-e törvénysértésre biztatni százezreket, ha komoly fizikai akadályba ütköznek.
A háború elől menekülők segítése kötelesség, amelyet a kormányszervek mellett egyházak, civilek egyaránt végeznek. A déli határunk viszont Európa kapuja, ahol meg kell állítani a népáradatot. Éppen az kell hozzá, ami a vihar után megtörtént: összefogás. Nemzeti összetartozás.