Ez nem bevándorlás, ez népvándorlás

Ha a szívűnkben nincsen irgalom, szomorú lassúsággal, de elveszítjük emberségünket, aztán egyre gyakrabban maradék emberi mivoltunkat – tartja a keresztényszociális mondás. Ez lehetne az összegzése a létező globalizmust bírálók pártszínek nélküli nagy halmazának. Legyen a szívünkben irgalom, attól vagyunk az, ami. Ember.
Ez a hozzáállás az alap, ha erőszak elől menekülő, vagy nyomorúságban élő embertársunk kér segítséget. A gondolati és politikai közösségünknek ez az egyik kötelék.
A másik kötelékszál a szűkebb és a tágabb hazáról szól. Nem hagyjuk, hogy gyengítsék, piszkálják, kihúzzák a lábunk alól. Magyarország, a Kárpát-medence a hazánk. Felelősséggel tartozunk a gyermekeinknek, az unokáinknak, hogy legalábbis maradjon élhető, és minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy virágozzon. Legyen olyan, amihez minden adottsága megvan.
Európa azonban az elmúlt évtizedekben kezdi elveszíteni az arcát, a hagyományait. Eleinte csak a restség ütötte fel a fejét, és csak a kontinens szegényebb országaiból hívtak olyan munkára népeket, amelyeket nem akart elvégezni az őshonos lakosság. A ’90-es évektől az egykori gyarmattartók lelkiismeret-furdalása is elkezdett dolgozni. A brit szigeteket, Spanyol- és Franciaországot újabb milliók gyarapították teljesen más, és legyünk őszinték: a mi kultúrkeresztény európai világunkhoz képest idegen közösségekkel. Ekkor jött az ideológiai magyarázat: a multikulturalizmus megold minden gondot, még a súrlódásokra is gyógyír.
Akinek van szeme a látásra, napjainkban már tudja: ez az ideológia – mint megannyi társa az elmúlt két évszázadban – hamis.
Brüsszelben kvótákról alkudoznak, és nagyon feltűnően nem látják, hogy nem migrációs gondokról szól a fáma, hanem népvándorlásról.
Észak-Afrikában és az értelmetlen háborúk sújtotta Közel-Keleten, Afganisztánban, Pakisztánban milliók állnak készen, hogy eljussanak az általuk Édennek tartott Európába. Az USA, Ausztrália és a gazdag Öböl-államok nemet mondanak nekik már évtizedek óta, és ölbe tett kézzel nézik, mi történik. 
Ha Európa komolyan veszi önmagát, és szeretné őrizni a nemzetek közösségét, a napjainkra még megmaradt sajátos keresztény hagyományait, a demokrácia szövevényét, nem lehet saját maga felszámolója.
A háborús menekültekkel irgalommal bánunk. A népvándorlást ugyanakkor meg kell állítanunk, mert ha nincs az unióban konszenzus, akkor minden ország a saját útját járja majd. 
Ha Németország és Ausztria lehúzzák a rolót, Magyarország lenne a Balkán irányából zajló népvándorlás tárhelye. 
A népvándorlást minden erőnkkel meg kell állítani a határokon.
Az unió bürokratáit pedig meg kell győzni, hogy szedjék össze magukat és kvóták helyett mutassanak fel egy olyan elképzelést, amely pacifikálja azokat az országokat, ahonnan milliók szedik a sátorfájukat.