Ugrás a tartalomra

Főhajtás az áldozatok előtt

2020. január 17. péntek
A Don-kanyarban elesett katonákra emlékeztek Barosson
Főhajtás az áldozatok előtt

A 77 évvel ezelőtti, 1943. január 12-én indult doni áttörésre, az elesett magyar katonákra, a hősi halottakra emlékeztek a Baross Gábor-telepen a Donát-hegyi emlékhelyen. Pelikán Imre, a Baross Gábor-telepi Polgári Kör tiszteletbeli elnöke feleségéhez a fronton írt levelét olvasta fel Bodnárné Fehér Erzsébet, a kör elnöke a megemlékezésen.

„Orosz télben Erzsikém csak a postát várom,
S ha jön válasz, a világot rózsaszínben látom.
Vagy százszor is átolvastam, elejétől végéig,
Köszönetem felhallatszik a csillagos égig.
Zeng az erdő, zúg a szellő messze orosz tájon,
Hű szerelmed fáradt szemét kerüli az álom.
Ébren figyel kint a vártán fegyverrel a kezében,
A Jó Isten vigyáz reá odafent az égben.”

Imre bácsi megjárta a Don-kanyart, és épségben hazatért családjához, majd 95 éves koráig aktívan dolgozott a barossi közösségért. Rá és a harcokban elesett több ezer magyar katonára emlékeztek a megjelentek a hatalmas vaskereszt lábánál. Monostoriné Szeleczky Gabriella történelemtanár beszédében felidézte a fronton történt eseményeket. „Az urywi hídfőből várt orosz támadás 9.45-kor kezdődő heves tüzérségi és Stalin-orgona-tűz előkészítés után 10.30-kor megindult.” A szovjetek sikeres áttörése, s az azt követő átkaroló hadmozdulatok következtében az olasz és német hadvezetés által magára hagyott magyar arcvonalszakasz védelme és helyzete kritikussá, szinte lehetetlenné vált. Ők, a magyar honvédek az „utóvédek utóvédjeiként” a végsőkig kitartottak állásaikban, mert a katona teljesíti a parancsot. Hamarosan azonban olyan kifejezések kerültek a hadijelentésekbe, harctéri naplókba, mint: visszavonulás, csekély ellenállás, rendezetlen oszlopok, bekerítés, fagy- és éhhalál, kitörési kísérletek a gyűrűből, pusztulás, hősi halottak, sebesültek, szovjet fogság. Ez volt a második világháború egyik legfontosabb magyar vonatkozású hadi eseménye és tragédiája.
A beszédek után Ambrus Károly játszott tárogatón, majd felolvasta azon kerületiek névsorát, akik eltűntek a Don-kanyarban. Pollák Miklós éneke után a megemlékezők elhelyezték koszorúikat és meggyújtották a mécseseket, elsőként Karsay Ferenc polgármester.

(Viszkocsil Dóra)