Forradalmi sejt a Hosszúhegy utcából

Fáklyás helytörténeti sétát tartott október 19-én Garbóci László helytörténész, melynek első állomása a Városház téri 1956-os emlékműnél volt. Ez az emlékező séta tisztelgés is volt egyben a budafok-tétényi forradalmárok és szabadságharcosok előtt, akik közül már nagyon kevesen élnek.

Budafok-Tétényben viszonylag békésen zajlottak az események 1956-ban. De hogy is kezdődött? – idézte fel az eseményeket Garbóci László. – Amikor október 23-án Pesten már kitört a forradalom,  Budafokon még teljes csend volt. Másnap a Hosszúhegy utcában idősebb és ifjabb Schmidt Vilmos lakásán mintegy 10-12 fiatal, zömében egyetemisták, szakmunkások és végzős gimnazisták jöttek össze és beszélgettek, hogy mire lehet számítani. Semmiről nem döntöttek, viszont 26-án a Városház téren 2-300 fős tömeg gyűlt össze. Itt volt néhány hangadó ember, az egyik közülük az utolsó éves egyetemista Czermann Lajos volt, akinek a javaslatára a postán lévő több mint két méter átmérőjű vörös csillagot leverték, és ezzel kezdetét vette a kerületben is a forradalmi események sorozata. A csapat másik fele Vilt Tibor szobrászművész és Vén Emil festőművész vezetésével a rendőrség épületéhez vonult, és a politikai foglyok kiszabadításáért tüntetett. Szén István alezredes, az akkori rendőrparancsnok úgy vélte, hogy sokkal bölcsebb dolog engedni a tömegnek, így elengedte a fogvatartottakat. Ezt követően a 3-400 főre duzzadt tömeg az akkori tanácsházához vonult és idősebb Schmidt Vilmos vezetésével felvonult a díszterembe, ahol Nagy Dezső tanácselnök és a képviselő-testület ülésezett. Schmidt Vilmos a megjelentek nevében közölte, hogy nem ismerik el Nagy Dezsőt és a képviselők által létrehozott Nemzeti Bizottságot, mert ez nem más, mint a kommunista hatalom átmentésének az egyik próbálkozása. A 200 fős tömeg bevonult a díszterembe és létrehozta a Forradalmi Bizottságot, amelynek vezetője idősebb Schmidt Vilmos lett. Akkoriban a mai tüdőgondozó épületében volt a kerületi központi szakorvosi rendelőintézet, innen hívták át dr. Takács Pál főorvost, a kerület köztiszteletnek örvendő doktorát, aki fehér köpenyben sétált át a városházára. Arra kérték, hogy az eseményeknek legyen ő a gazdája. Ő erre nem volt hajlandó, két okból is. Egyrészt azért, mert elsősorban orvos volt és gyógyítani akart. Másrészt azt is közölte: amíg szovjet katonák vannak az országban, addig ő semmilyen politikai funkciót, tisztséget nem hajlandó betölteni. Ennek eredményeként, az akkor megalakult Nemzetőrség parancsnokává ifjabb Schmidt Vilmost választották meg. A forradalmárok ezután úgy döntöttek, hogy a következő nap reggelén, miután Nagy Dezső tanácselnököt menesztették, dr. Pokoly István jogtanácsost – aki abban az időben segédmunkásként, gépkocsirakodóként kereste a kenyerét – megválasztják Budafok-Tétény polgármesterének. Dr. Pokoly István 12 napig volt polgármester, ezért azonban később tíz év börtönt kapott, 1963. március 24-én, az úgynevezett nagy amnesztiával szabadult. Három határozata volt, a legfontosabb, hogy hozzák létre a Rendvédelmi Bizottságot, amelynek tagjai Takács doktor már felnőtt fiaiból, a patikus ugyancsak felnőtt fiaiból és néhány budafoki fiatalból kerültek ki. Megkérték ugyanakkor Szén Istvánt is, hogy legyen tagja a bizottságnak – idézte fel Garbóci László. A helytörténész szerint a testületnek volt egy nagyon bölcs döntése, mégpedig az, hogy Budafok-Tétényben az ÁVH-s tiszteket, a pártfunkcionáriusokat begyűjtötték és a rendőrség fogdájába zárták. Felváltva 25-30 ember őrizte az épületet, hogy semmiféle atrocitás ne érje ezeket az embereket, hivatkozva arra, hogy ha győz a forradalom, akkor törvényesen, bíróság előtt kell őket elítélni. Így történhetett, hogy Budafok-Tétényben egy lincselés, gyilkosság sem történt. Október 26-tól november 1-ig ezek a fiatalok megszervezték a kerület közellátását. A közellátás, közbiztonság, közétkeztetés vezetésével dr. Jandó Gyula jogtanácsost bízták meg, aki mindvégig felügyelt arra, hogy a rászoruló emberek kapják meg a baromfifeldolgozó üzem és a hizlalda által elkészített csomagokat, a vidékről felhozott élelmiszereket, illetve a külföldről kapott segélyeket – mondta el Garbóci László a fáklyás helytörténeti séta során. A helytörténész beszámolt arról is, hogy a szabadságharcosok fegyveresen is harcoltak november 4-től több napon át, a régi balatoni útnál tettek kísérletet arra, hogy feltartóztassák a szovjet tankokat.

(Viszkocsil Dóra)