Ugrás a tartalomra

Gördülő órák a Cziffra Házban

2015. október 13. kedd
Magyar-amerikai összefogás az esélyegyenlőségért
Gördülő órák a Cziffra Házban

Amerikai kerekesszékes élsportolók és mozgáskorlátozott magyar táncosok látványosan igazolták: van sikeres- és teljes élet ebben az élethelyzetben is.

Rendkívül jó hangulatú délutánt töltöttek együtt az Amerikai Nagykövetségről érkezett vendégek, Szekeres Pál miniszteri biztos, a Gördülő Tánccsoport és az esemény iránt érdeklődő résztvevők október 12-én a Cziffra Házban. A hazánkba látogató kerekesszékes sportolók, Karin Korb és Paul Walker teniszezők tiszteletére rendezett összejövetelen a Gördülő Tánccsoport adott színes műsort, amellyel felhőtlen szórakozást nyújtva megalapozta a későbbi beszélgetés felszabadult légkörét. Miután Chris Matchin, az amerikai követség kulturális attaséja köszönetet mondott a vendéglátásért és köszöntötte a megjelenteket, Karsay Ferenc polgármester a vendégeknek a kerületet bemutatva azt hangsúlyozta, nálunk Budafok-Tétényben az a követendő elv, hogy mindenki fontos és, hogy ez nem csupán jelszó, azt ez a rendezvény is bizonyítja. Egyúttal átadta a jelenlévőknek az egyéb hivatali elfoglaltságai miatt távollévő Németh Zsolt külügyi bizottsági elnök üdvözletét. A polgármester szólt az egyik legnagyobb, nemrég lezajlott kerületi sportrendezvényünkről, a Futafokról is. Mint mondta, az utcai futóverseny központi eseménye volt a Minden sport mindenkié futam, ahol az olimpiai- és világbajnokok a mozgáskorlátozott gyerekekkel, a paralimpikonok pedig az egészségesekkel futottak együtt, majd hozzátette, mindannyiunk számára megtisztelő, hogy a Gördülő Tánccsoport két éve ebben az új létesítményben lelt otthonra. Colleen Bell nagykövet asszony a két amerikai kerekesszékes sportoló köszöntése után arról beszélt, hogy ebben az évben az Amerikai Egyesült Államok különös hangsúlyt fektet a fogyatékkal élők helyzetére. Teszi ezt azért, mert idén lett huszonöt éves az a törvény, amely a fogyatékkal élők jogaival foglalkozik és a diszkrimináció minden formáját megtiltja. Úgy fogalmazott, a táncosok előadása jó példája annak, hogy a fogyatékosság sokszor erőt ad és kreativitásra ösztönöz. Teljesen le vagyok nyűgözve attól, amit önök itt előadtak, nagyszerű volt az előadás és remek a zene, minden egyes pillanatát élveztem, tette hozzá. A rendezvény hátralévő részében többnyire a közönség körében nagy számban jelen lévő gyerekek tettek fel kérdéseket és kaptak igazán őszinte, szívhez szóló válaszokat. Karin Korb teniszversenyző az egyik érdeklődő kislány kérdésére válaszolva elmesélte, hogy 33 éve mozgássérült. Tornász volt, de egy szerencsétlen alkalommal a nekifutás és a levegőben való pördülés után nem a lábára, hanem a hátára érkezett, és hét helyen eltört a csigolyája. Egy kisfiú a felől érdeklődött a sportolóktól, megváltozott-e az életük, amióta székhez kötöttek. Soha nem gondoltam volna, hogy a balesetem miatt a világ ennyi szegletébe eljutok, és ilyen sok emberrel beszélgethetek. Mi, és a hozzánk hasonló emberek is élvezik az életet. Mindenki a saját módján próbálja az élet teljességét megélni, felelt a kérdésre Paul Walker, aki tavaly a kerekes székes sportolók teniszedzője volt, és egy sikertelen ejtőernyős ugrás közben vált mozgáskorlátozottá. 

Karin Korb hallgatóságával megosztotta, hogy csak tíz év után vett teniszütőt a kezébe, de az óta beutazta a fél világot. Úgy érzi, sérülése által gazdagabbá vált az élete, mert sok mindent meglát, amit addig nem vett észre. Az egyik kislány, aki arra volt kíváncsi, milyen érzés így közlekedni, a teniszedző helyére ülve ki is próbálhatta a kerekes széket. Szekeres Pál miniszteri biztos, aki 1991-ben történt sérülése után vált mozgáskorlátozottá elárulta a gyerekeknek, hogy amikor kerekes székesként először Amerikában járt, az ígéret földjének látta, mert ott már minden akadálymentes és megközelíthető volt. Akkor mi még csak álmodtunk arról, hogy olyan országban élhetünk, mint az amerikaiak. Még mindig előttünk járnak, de az utóbbi években nálunk is sok minden megváltozott, többek között a társadalmi szemlélet is. Ma már egyre kevésbé tekintenek ránk úgy, mint egy csodabogárra, mint akkoriban. Bízom abban, hogy az ilyen találkozók, mint ez a mai is, az aktív embereket, amilyenek mi is vagyunk, megerősítenek abban, hogy helyes utat választottunk. A tartalmas, jól sikerült rendezvény ajándékosztással és kölcsönös köszönetnyilvánítással zárult.

(Tamás Angéla)