Gyermekétkeztetés és szolidaritás

Európa és a magyar nemzet jövőjének záloga az itt született gyermekek, fiatalok hétköznapi biztonsága, lelki, szellemi és anyagi jóléte, szabadsága. Ennek a jövőteremtésnek az elsődleges eszköze a családok erősítése. Az elmúlt években minden fönt felsorolt területen sokat tettünk, de maradt még tennivaló bőven. Úgynevezett posztmodern korban élünk, amely az első világégés óta eltelt száz évben alakult. És ne beszéljünk mellé: ebben a száz évben alig maradt abból a világból, amelyet a köznyelvben keresztény, polgári Európának hívtak. Helyette nem nagyon hozott mást az évszázad, mint gyalázatos ideológiák tombolását, az emberi életek semmibevételét, aztán pedig a fogyasztás „gyönyörét” és a közösségek értékei iránti cinizmust. 

Ilyen körülmények között neveljük gyermekeinket, segítjük unokáinkat, és ha néha csöndesen munkálkodva is, de nem adjuk fel az értékelvű Európa szellemét, gyakorlatát. A családok, a közösségek megbecsülését és a minden embertársunknak járó szolidaritást. A konzervatív, nemzeti, polgári magyar kormány rendhagyó családpolitikájáról, építkezéséről sokat és sokan szóltak az elmúlt esztendőkben. Abban mindenki egyetértett, hogy a gyermekek után járó adókedvezményekkel stabil alapot teremtettünk. Ugyanakkor a költségvetési fegyelem és a gazdaság növekvő teljesítménye most megteremti a lehetőséget, hogy új korszakot nyissunk egy olyan ügyben, amely minden jó érzésű embernek fontos. Ez a gyermekétkeztetés.

2015 őszétől 320 ezer bölcsődés és óvodás gyermek étkezhet ingyen a tervek szerint. A kormány az erre a célra szánt 58 milliárd forintos keretet idén 3,5, jövőre pedig 1011 milliárd forinttal emeli meg. Azon családok gyermekeinek jár majd az ingyenes étkezés, akiknél az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 90 ezer forintot. A nagycsaládosoknál, a fogyatékkal élő vagy tartósan beteg gyermeket nevelőknél azonban nincs jövedelmi határ. Biztos vagyok benne, hogy akiben szemernyi érzék is van a szolidaritásra, ideológiai vagy pártpolitikai érdekeit félretolva támogatja ezt a törekvést. Szóljon szabadon mindenki – akár demagóg formában – a gondjainkról, így például a gyermekek rendszeres étkezésének visszás helyzetéről. Csak az a kérdés, hogy ki az, aki cselekszik; ki az, aki megoldást kínál, amikor ezen a területen az elmúlt 25 évben csak aktuális propagandaként került terítékre az ügy, aztán általában a szőnyeg alá.

A magyar állam most példát mutat Európának, hogyan lehet akár csak egy, nem is apró lépéssel, de visszatalálni a valódi közös értékekhez, a felelősséghez. A magyarok példát mutatnak, de könnyen lehet, hogy unortodox bélyeggel illetnek majd minket mindenféle brüsszeli bürokraták és neoliberálisok. Egy biztos: 

320 ezer gyermek családjának nem kell fizetni ősztől az étkezésért. Megváltoztatjuk a rendszert, mert már nagyon ráfért a szolidaritás.