Gyógyítás családi körben

Dr. Lányi István háziorvos először Balassagyarmaton dolgozott sebész szakorvosként, majd amikor Budapestre jött, a Tétényi úti kórház sebészeti osztálya helyett inkább egy budafoki körzetet vállalt. Harminchat évet töltött az akkor még átmeneti megoldásnak gondolt körorvosi praxisban, amelytől március 31-én elbúcsúzik.

– Hogyan kíván a következő években élni?

– Szeretném egészségben eltölteni azt a rövid időt, amely egy életből papíron még jónak mondható. A praktizálást abbahagyom, de továbbra is az egészségüggyel fogok foglalkozni. Úgy vagyok ezzel, mint a sportolók, akik pályafutásuk után edzőként dolgoznak tovább, ahogyan azt harminckét éven át, sportorvosként a Fradiban láttam. Én is hosszú ideig voltam „játékos”, mostantól pedig „edzőként” fogok tevékenykedni az egészségügyért.

– Milyen cél vezérli?

– Szeretnék az egészségügyön javítani, mert azt látom, hogy ezen a területen kevés a pénz. A szinte már csak hivatástudatból dolgozó öreg orvosok, mint én is, nyugdíjba mennek, és naponta három orvos, valamint legalább ennyi egészségügyi szakdolgozó távozik az országból. Egy olyan kabinet munkájában fogok részt venni, amely ezen kíván javítani egy új egészségügyi program kidolgozásával.

– Április elsején vonul nyugdíjba. Meglepte, hogy ebből az alkalomból Péter-Pál utcai betegei baráti találkozót szerveznek önnek?

– Nem, mert ez a körzet nekem egy nagy család. Betegeim többségének nemcsak az egészségügyi problémáit ismerem, hanem életük eseményeit, örömüket és bánatukat is. Pácienseim nem orvosként, főorvosként vagy orvos igazgatóként tartottak számon, hanem emberként, és ez nekem nagy öröm.

– Jó szívvel adja át utódjának pácienseit?

– Igen, mert a lehetőségek között válogatva sikerült rátalálnom egy olyan kollégára,  Musbeh Yousef belgyógyász és angiológus szakorvosra, akire nagycsaládomat mind szakmailag, mint emberileg rá merem bízni. 

Tamás Angéla