Gyönyörű a kilátás, de kilátástalan a helyzet a tétényi Óhegyen
A nagytétényi Óhegyen élők nagy része évtizedek óta ostromolja a hatóságokat, hogy a külterületből, ahol házuk vagy sufnijuk áll, belterület legyen. Elsősorban egymás között kellene megegyezniük, csak ez után lehet szabályos telkek kialakítására gondolni.
Abszurd a helyzet az Óhegyen, Nagytétény külterületén. Olyan telkek is találhatók itt, főleg kárpótlásból, amire a tulajdonosa se tudna rálépni anélkül, hogy birtokháborítást ne kövessen el, merthogy – írd és mondd – két centiméter (!) szélességű, hosszú szalagparcellákról van szó. De most inkább a „normális” méretű, több száz telek gazdáinak gondjairól érdeklődtünk Dévai Zoltántól, az önkormányzat városrendezési csoportjának vezetőjétől, aki a következőket mondta lapunknak:
– A fő probléma a nagyobb telektulajdonosoknál van, akik hasznosítani szeretnék a helyet, ahol, miután külterületről van szó, nem féltetlenül hivatalosan élnek, mert annak idején felépült házukra nem minden esetben kaptak építési engedélyt. Sok errefelé a terménytároló, amely lakásként üzemel. Van, ahol még utcanév és víz, csatorna sincs. Körülbelül húsz utcáról beszélünk a Diótörő–Balatoni–Bartók Béla–Barackos út által határolt területen, és több száz családot érint a probléma. Ahhoz, hogy értékesebbé váljon ez a térség és drágábban tudják eladni a telkeket, egyesek elemi érdeke, hogy évtizedek után belterületté nyilvánítsák ezt a környéket. Csak egyéni törekvések vannak az ügyben, de ez kevésnek tűnik, ezért nincs előremozdulás. Ha összefognának az itt élők, talán nagyobb esélyük lenne.
S ez még mind nem jelentené azt, hogy megoldódna a gondjuk, hiszen sok az osztatlan tulajdonú telek – van, ahol tíz tulajdonos is van –, és nem biztos, hogy mindannyian meg tudnak egyezni egymással. Ezenkívül az is nehezíti az ügyet, hogy az idén elfogadott fővárosi településrendezési terv háromütemű átsorolást ír elő. Első lépésként azt – s ez a legfontosabb –, hogy a Balatoni úton két új közlekedési csomópontot kell kiépíteni. Ez nem önkormányzati feladat, de több száz millió forintos beruházás, aminek elkezdéséről még semmilyen közelebbi hír sincs. Pedig e nélkül mozdulni sem lehet a belterületté nyilvánításban. Ha viszont elindulna a beruházás, párhuzamosan megtörténhetne legalább a településrendezési szerződés megkötése az összefogott tulajdonosok és az önkormányzat között. Dévai Zoltán még arra is felhívta a figyelmet, hogy a telektulajdonosoknak bizonyos feltételeket kell majd magukra vállalniuk, mint például a művelési ágból való kivonás költségeit, vagyis földvédelmi járulékot kell fizetniük.
Ezenkívül a rendezési terv alapján a telkeikből kijelölt területeket a tulajdonosoknak térítésmentesen át kell adni az önkormányzatnak közterületként, és az új telekhatárra való kerítések áthelyezési költségeit is magukra kell vállalniuk.
Mint látható, nagyon bonyolult az ügy, de bonyolult az élet is az Óhegyen, ahol sokan évtizedek óta rendezetlen jogi körülmények között élnek. És akkor még nem beszéltünk arról a mintegy 33 ezer hektáros kárpótlási területről, ahol az abszurd méretű telkek várnak rendezésre. Az értékes panorámás vidék helyzete tehát kilátástalannak tűnik, pedig a kilátás gyönyörű a hegyről. (T. L.)
