Ugrás a tartalomra

„Ha megérte, jöhet egy pont…”

2017. május 04. csütörtök
Hernádi Judit Jászai Mari-díjas érdemes művész lép fel a Klauzál Gábor Művelődési Központban
„Ha megérte, jöhet egy pont…”

Hernádi Judit színművész, a Sohase mondd… kezdetű dal búgó hangú énekesnője, számtalan színpadi, film- és tévészerep alakítója önálló estjével lép színpadra a 43. Budafok-tétényi Tavaszi Művészeti Fesztivál vendégeként, május 14-én este hét órakor, a Klauzál Házban.

A Jászai Mari-díjas érdemes művész, aki humorát a televízióban is sokszor megcsillogtatta, futó darabjai mellett a nyári Szegedi Szabadtéri Játékokon egy Shakespeare-vígjátékban játszik majd, az Átrium Színházban Alföldi Róbert rendezésében Fassbinder egyik művében kapott szerepet, és az Orlai Produkciónál Gáti Lászlóval és Szikszai Rémusszal Az oroszlán télen című darab bemutatójára készül.

– Mit tudhatunk a Hernádi Pont című estjéről?

– Orlai Tibor kért meg arra, hogy állítsak össze saját műsort, Pelsőczy Réka pedig már korábban szólt, hogy szívesen rendezne olyan estet, amely rólam szól. Jókedvűen nekiálltam, felvázoltam, mi legyen benne – hiszen mégiscsak én ismerem magamat a legjobban –, és elkészült egyfajta összegzés, a Hernádi Pont, amelyben arról beszélek, ami engem érdekelt, érdekel – saját szöveggel, verssel, színdarabrészlettel és dallal. 

– Önálló est, mégis látványos a színpad, a kivetítőn peregnek a képek, és Heilig Gábor zenekara is része az előadásnak.

– Nagyszerű önálló esteket ültem végig, mégis, mint nézőt, riaszt, ha arra gondolok, hogy egyvalakit kell nézni másfél-két órán át, mert hátha nem bírom ki. Ezért az előadást úgy állítottam össze Réka és még sokak segítségével, hogy rajtam kívül mást is nézhessen a közönség.

– Színészi pályafutását a Vígszínházban kezdte, de már csaknem három évtizede szabadúszó. A társulati létet vagy a kötöttséget nem bírta?

– Szabad ember vagyok, így születtem. Nem szeretem, ha ki vagyok szolgáltatva másoknak. A kiszolgáltatottságot csak akkor viselem jól, ha tudom, hogy az meddig tart. Ezért, ha valakivel együtt dolgozom, akkor teljes mértékben alávetem magam az akaratának, és még élvezem is, mert pontosan látom a végét. Nagyon szeretem lezárni a dolgaimat. Megérzem, ha valamit be kell fejezni, és akkor abbahagyom. Amit lezártam, az már később nem érint meg érzelmileg.

(Tamás Angéla)