Hírek

Hagyományőrzés és közösségépítés is a disznótor
A kerület vezetői is mindig nagy örömmel tettek eleget a civilek meghívásának a hagyományőrző programra
2020-03-30

A disznóvágás hagyománya egyes történészek szerint már a honfoglalás korára visszavezethető. Ez nem véletlen, hiszen a nehezebb időszakokra, a vándorlásokra biztosítani kellett a megfelelő mennyiségű élelmiszert. Őseink bizonyára vándorlásuk során is bőven éltek sertéshússal, szalonnával. I. István 1036-ban intézkedett a Bakonyban makkoló sertésekről. I. Endre kiéheztetett ellenségének, III. Henriknek 1051-ben például 2000 oldalszalonnát küldött ajándékba. Persze ez csak sózott, esetleg borsozott szalonna volt. A paprikát nem ismerték. Ez a fűszerünk csak a XVIII. században kezdett szélesebb körben elterjedni. Az 1950-es években tiltott dolog volt engedély nélkül a disznóvágás (ez a feketevágás, ugyanis engedély kellett hozzá, de az éhség miatt kénytelenek voltak a nehezen megszerezhető engedély nélkül a pincében, titokban levágni a disznót). A hagyományok szerint meghatározott időpontban, Egyed napján, azaz szeptember 1-jén fogták régen a disznót hízóba. Hagyományosan november 30. volt a disznótorok kezdőpontja, így nem a véletlen műve a „disznóölő Szent András” népi elnevezés András-napon. A farsangi időszak a lakomák, esküvők ideje, s a disznótoroké is. A téli esküvőknek számos oka van, de az egyik az, hogy kellett a hús a lakodalomba, kellett a hízott disznó, s ennek nem a nyár az ideje.

A nagycsalád úgy ölt disznót, hogy hol itt, hol ott kerüljön sor erre a tevékenységre. Egyrészt így segíteni tudtak egymásnak a munkában, másrészt meg így mindig volt kóstoló a háznál.

A disznóölés, s az utána következő disznótor a téli hónapok jelentős és várt eseménye. Régen még a gyermekek sem mentek aznap iskolába. Ilyenkor korán kezdődött a nap az egész család számára: még alig pitymallott, s már zörgetett a kapun a disznóölő koma vagy sógor, mert a saját disznóját senki sem vágta le szívesen.

A disznóölés előkészítésében, majd az egész napi munkában a háziasszonynak segítettek a szomszédasszonyok, s a közeli rokonok. Ez a segítség kölcsönös volt: a háziasszony később visszasegített, ha a szomszédoknál volt disznóölés. A disznótorok tehát nemcsak az evés-ivásról szóltak, hanem komoly közösségépítő szerepük is volt, és van a mai napig.
Nincs ez másképp Budafok-Tétényben sem, ahol szintén régi hagyomány a disznóvágások megtartása. Ezeken rendszerint részt vesznek a kerületi elöljárók is, ezzel is megtisztelve az őket vendégül látó civileket. Nem véletlen, hogy a kerület egykori polgármesterei és jelenlegi vezetői is jó szívvel nyilatkoztak ezekről az eseményekről.

„Több mint húsz évvel ezelőtt Huber György hentes, mészáros hívta életre és rendezte meg először Nagytétényben a névnapján, április 26-án azt a disznóvágást, ami ma már szerves része a tétényi emberek életének” – emlékezett vissza a kezdetekre Hajas Ervin, kerületünk egykori polgármestere. Hozzátette még, hogy az akkoriban újjáalakult Nagytétényi Polgári Kör lelkes tagjai saját erejükből, társadalmi munkával építették, újították fel a Szelmann Házat, némi önkormányzati segítséggel. Hajas Ervin 1990–1998-ig két cikluson át volt Budafok-Tétény polgármestere, és mindig aktívan részt vett a disznóvágásokon. „Az első időben a szűk tagság vett részt a rendezvényen, itt az udvarban vágtuk le a disznót és dolgoztuk fel, kivéve a kolbász füstölését. Nagyon szerettem a jó hangulatú társaságban dagasztani és szeletelni a húsokat” – mondta Hajas Ervin. Az évek múlásával Nagytétény után más kerületi civil szervezeteknél is megrendezték és hagyománnyá vált a disznóvágás.

Szabolcs Attila három cikluson át volt polgármester, és ő is rendszeres vendége, sőt aktív segítője volt a közösséget építő programnak. „A disznóvágás nemcsak az evésről szól, el is kell készíteni a finom falatokat. Akik napközben segítenek a töltésben, aprításban és darálásban, azok sült vért kapnak reggelire. Minden évben részt vettem eddig a munkában is és az esti vacsorán is, ahol jó társaságban, kellemesen el tudunk beszélgetni a barátainkkal” – mondta Szabolcs Attila.

Az időjárás melegedése miatt a hagyományos áprilisi disznóvágás időpontját áttették a szervezők februárra, hogy a hús nehogy megromoljon feldolgozás közben. Huber György halála után a Nagytétényi Polgári Kör úgy gondolta, hogy ezt a közösséget összetartó hagyományt tovább szeretné ápolni. Ezen a napon nemcsak az alapítóra emlékeznek meg a tétényiek, hanem azokra is, akik azóta már nem lehetnek jelen egy-egy disznóvágáson. 2002-től 2006-ig Bollók Istvánné volt a polgármester, aki egy disznóvágást sem hagyott még ki. „Ez egy kimondottan civil rendezvény, ahol a barátok összejönnek és őrzik a szüleink által ránk hagyott hagyományokat. Nagyon örülök, hogy évről évre átérezhetem annak az örömét, hogy együtt elkészíthetjük a finom falatokat” – mondta Bollók Istvánné. A szakavatott böllér a nap elején kiosztja a feladatokat és megmondja mindenkinek, hogy mit kell csinálni. „Én a fűszerezésben, a gyúrásban és a töltésben szoktam segíteni” – mondta az egykori polgármester asszony.

Karsay Ferenc polgármester idén is jelen volt a disznóvágáson, így a négy polgármester együtt segített a tétényi hölgyeknek, uraknak a rengeteg munkában. „Több mint százéves hagyománya van a Nagytétényi Polgári Körnek, dédszüleink, ükszüleink alapították, melynek lényege, hogy egymásra figyelve tudjanak az emberek együtt élni. Mindig nagy örömmel fogadom el László Éva meghívását és veszek részt ezen a hagyományőrző, jó hangulatú programon” – mondta Karsay Ferenc polgármester. Az esti vacsorán közel 150-en vettek részt a Szelmann Ház nagytermében.

(Viszkocsil Dóra)