Hagyományos disznótor a Szelmann Házban

Ha nem is volt kolbászból a kerítés Nagytétényben, volt bőven kolbász, hurka a hagyományos disznótoroson, amelyet december első szombatján rendeztek meg a Szelmann Házban. Megtelt a szépen feldíszített nagyterem ínycsiklandozó illattal és jókedvvel. A finom falatokhoz és italokhoz „finom” zene is járt.

Szombat hajnalban kezdődött az intenzív munka, bár ha hitelesebbek szeretnénk lenni, akkor már az előző egy-két napot is ideszámíthatjuk, hiszen az összesen 380 kilót nyomó három sertés feldolgozását nem lehet az utolsó pillanatra hagyni. Princz József és lelkes, igen bő csapata megállás nélkül dolgozott éjjel-nappal, hogy a rendezvény estjére a csaknem másfél száz vendég elé kerüljenek a disznóságokkal teli tányérok…

László Éva, a Nagytétényi Polgári Kör elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük a kerület két díszpolgárát, Bogó Ágnest és Bakos Miklóst, valamint az Izraelből éppen nemrég hazajött 100 Tagú Cigányzenekar vezetőjét, Beke Farkas Nándort és néhány zenészét. Elmondta, hogy a legendás nagytétényi Huber György hentes és mészáros rakta le a helyi nagyszabású disznótoros hagyományának alapját azzal, hogy negyedszáddal ezelőtt névnapjára meghívta a polgári kör tagjait disznóölésre, illetve az azt követő falatozásra. Mikor nem sokkal később elhunyt, a vezetés úgy gondolta, folytatja a hagyományt, de immár nem áprilisban, György-napon, hanem decemberben.

Először toroskáposzta, majd hurka, kolbász került az asztalokra, és ha még ettől sem laktak jól a vendégek, más disznóságot is fogyaszthattak.
– A szívünkön-lelkünkön kívül húst is beleadtunk! – utalt Princz József a kolbászra, ami igen jól fűszerezett volt, akárcsak a véres és májas sváb hurka, de a sült hús is, amelyek pillanatok alatt eltűntek a tányérokról. Sokan repetáztak, ez az elégedettség legnagyobb jele!

Ismét jól sikerült tehát a nagytétényi disznótoros, amihez Bürger Zoltán szolgáltatta a hangulatos muzsikát.

(temesi)