"Harmadik típusú találkozás" Zsigmond Vilmossal

2015. május 01. péntek
Az Oscar-díjas operatőr fotókiállításának megnyitóján adott interjút lapunknak

A Zsigmond Vilmossal való találkozás szinte „harmadik típusú”, nagy élmény. A világhírű operatőr fotóiból a Budapesti Tavaszi Fesztivál nyitányaként a Ludwig Múzeumban nyílt kiállítás. Június közepéig százötven, többnyire fekete-fehér kép tekinthető meg, amit a megnyitón részt vevő Németh Zoltán alpolgármester is ajánl a budafok-tétényieknek.

 
Zsigmond Vilmos (élet)képei segítségével bebarangolható az egész világ az ötvenes évekbeli Budapesttől New Yorkig, Kenyától Katalóniáig, Hollywoodig. Ez utóbbi az Oscar-díjas operatőr végállomása, legnagyobb sikereinek fő színhelye. Zsigmond Vilmos nevéhez fűződik többek között a legendás Harmadik típusú találkozások, A szarvasvadász vagy a Fekete Dália című filmek fotografálása. A híres művész idén ünnepli 85. születésnapját. Sokak örömére személyesen vállalta a tárlatvezetést a képei között. A különleges eseményen összefutottunk Németh Zoltánnal, kerületünk alpolgármesterével és feleségével is, akik köztudottan nagy film- és színházrajongók. Mint lapunknak elmondták, szívesen jöttek erre a kivételes alkalomra, mert nagyra tartják Zsigmond Vilmos munkásságát, kedvenc filmjeik közé tartozik A szarvasvadász. – Az itt látható fotók is nagy élményt nyújtottak a jeles alkotó színes történeteivel, ezért jó szívvel ajánlom megtekintésüket a budafokiaknak – tette hozzá a politikus, akinek felesége segít a filmek válogatásában. A tárlatvezetés után Zsigmond Vilmos is szívesen válaszolt lapunknak.
– Hogyan fogadta első fotókiállításának ötletét? – kérdeztük a világhírű operatőrt.
– A megnyitóig el sem hittem, hogy a szervezők ötlete megvalósulhat, hiszen sok negatívról, képről már magam sem tudtam. Azt hittem, eltűntek a történelem viharában, de meglepődtem, hogy a több ezer fotómból milyen szépen összehozták a tárlatot. Nekem ez életem naplója. Másképp látja az ember a világot fekete-fehérben, mint színesben. A fotós célja, hogy minél kevesebb képpel meséljen el egy nagy történetet. Ezek itt az életről és nem a filmről szólnak.
– Mégis operatőr lett, nem fotóművész.
– Vesebetegségemnek köszönhetem, hogy egyáltalán fényképezőgéphez nyúltam gimnazistaként, mert a kórházban olvastam a Művészi fényképezés című könyvet. Ennek hatására szerelmese lettem a műfajnak. A fénykezelés jelentőségét igyekeztem alaposan elsajátítani, amit később filmjeimben is hasznosítottam. 
– Igyekezetét 1978-ban Oscar-díjjal jutalmazták. Azóta már kibékült Spielberggel?
– Az Oscar-gálán elkövettem azt a hibát, hogy csak tanáromnak, Illés Györgynek és nem neki, A harmadik típusú találkozások című film rendezőjének köszöntem meg a díjat, ezért évekig nem állt szóba velem. Azóta viszont már írt levelet nekem és Budapesten is összefutottunk az operaház előtt, ahol megölelt. Most visszautazom Hollywoodba, mert újabb filmen dolgozom, és júniusban, a kiállítás zárására újra jövök, mert Magyarországon szeretném megünnepelni a 85. születésnapomat. 
Temesi László