Hírek

Hiába vezetett a BMTE kétszer is a Paks ellen
Bognár István távoli bombája okozta a Budafok vesztét
2020-11-06

Szinte benne volt a levegőben... Már hét közben, Dabason rezgett a léc a Magyar Kupa legjobb 32 csapata közé jutásért vívott mérkőzésen, de ott még a hosszabbításban sikerült kicsikarni a 3-2-es győzelmet az NB III-as Dabas-Gyón ellen. Vasárnap aztán eltörött a korsó, három győzelem után becsúszott a 3-2-es vereség a Paks ellen, pedig már úgy kalkuláltunk, hogy egy újabb sikerrel megszilárdíthatjuk a helyünket a dobogón.

Dabason Ihrig-Farkas Sebestyén, az utóbbi meccsen gólfelelőse szerezte a győzelmet és a továbbjutást jelentő gólt a 117. percben, ezzel elkerülve a bizonytalan kimenetelű hosszabbítást az alsóbb osztályú ellenfél otthonában. A találkozó bohózatba illő góllal kezdődött (a hazaiak kapusa, Pomozi Zoltán megcsúszott a talajon egy szabadrúgás elvégzésének pillanatában, Szabó Máté használta ki szemfülesen a váratlanul adódó lehetőséget), és őrült hajrával zárult: nem bírta ki a vendéglátó a hatalmas vendégnyomást, egy kapufa után győztes gólt szerzett Ihrig-Farkas fejesével a Budafok, úgy, hogy a Dabas-Gyónnak az egyenlítésre is megvolt az esélye. Második gólunkat csapatkapitányunk, Kovács Dávid szerezte.

Csizmadia Csaba vezetőedző mérkőzés utáni összegzése: „Gratulálok a hazai gárdának. Saját dolgunkat nehezítettük meg, de a lényeg, hogy továbbjutottunk. Ismét bebizonyosodott, egyetlen pillanatra sem szabad lazítanunk, mert annak rossz következménye lehet.”

És mennyire igaza volt ebben „Csizinek”! Harmincöt éves vezetőedzőnk, az NB I legfiatalabb szakvezetője minden alkalommal hangsúlyozza, hogy a Budafoknak nincs könnyű meccs, és az eddigi sikereinket, azt, hogy a vasárnapi, Paks elleni bajnoki mérkőzést a tabella harmadik helyéről kezdhettük, a szerénységnek, az alázatnak és a töretlen küzdőszellemnek köszönhettük.

Nos, az alázattal, a küzdőszellemmel vasárnap sem volt baj, a futball – és általában a sport – legfontosabb kelléke, a szerencse azonban ezúttal elpártolt a BMTE csapatától.
– Ez egy ilyen délután volt – sóhajtott nagyot Csizmadia mester, amikor két órával a meccs befejezése után felhívtam, ekkor már valamelyest lehiggadhatott a szakvezető. – Borzasztóan sajnálom ezt a vereséget, mivel ez a mérkőzés a nyerhetők közé számított, és az is volt, de sajnos kiütközött a rutintalanságunk. Hiába, az NB I-et is még szokni kell, a légkört és a nyomást. Kétszer is vezetést szereztünk, és mind a kétszer pillanatok alatt engedtük egyenlíteni a Paksot. Egy rutinos élvonalbeli csapat ezt biztosan nem engedte volna meg.

Mi tagadás, igencsak elkerülhető gólokat kaptunk, különösen a második volt hajmeresztő, de a harmadiknál, Bognár István távoli lövésénél is jobban figyelhetett volna a védelem. Szünet után hiába mozgattak meg minden követ a fiúk, az utolsó pillanatban vagy nem következett a passz a még jobb helyzetben lévő társhoz, vagy elkapkodtuk a lehetőséget.

– Gyorsan túl kell tennünk magunkat ezen a vereségen, semmi sincs veszve, három győzelem után maradtunk alul. A következő fordulóban a Honvéd ellen ki kell köszörülnünk a csorbát! – próbált továbblépni a Budafok edzője.

Nem lesz könnyű, de hát csak a mestert tudjuk idézni: a Budafoknak az NB I-ben nincs könnyű meccs.

(Ch. Gáll)