Hol volt, hol nem volt...

Az óvodapedagógusok arra törekedtek, hogy elsősorban a magyar népmeséket ismertessék meg a gyermekekkel. Több mesét is elmondtak, majd közösen választottak ki közülük egyet, amit sokoldalúan feldolgoztak. A kiválasztott mesét alaposan megismerték, sokat beszélgettek róla, hozzáillő gyermekdalokat is énekeltek, hogy a zene is közelebb kerüljön a gyermekekhez. Az óvodások egy idő után már önállóan meséltek, többször eljátszották a történeteket, később kiválaszthatták a nekik tetsző szerepeket és jelmezeket. Az óvodapedagógusok, a nevelőmunkájuk részeként fontosnak tartják a mesélést, bábozást, dramatizálást, mert ezek a gyermekek személyiségfejlődésének alapvető eszközei. És arra is törekszenek, hogy folyamatosan bővítsék a szükséges kellékeket, amihez az óvoda támogatást is kapott az önkormányzat által meghirdetett Közművelődési Pályázat keretében. Több tanulmány is kimutatta, hogy a mesedramatizálás fejleszti a gyermekek érzelmi, akarati életét, önbizalmát, a nyelvi szókincsüket, bátorságot ad nekik, s ezért is választották az eszköztár bővítésére a pályázati pénzből vásárolt fejbábokat, melyek igényesek, esztétikusak, tartósak, vonzóak a gyermekek számára, s ezeket használták fel a mesék előadásakor is. A program során a Japánból származó és igen népszerű – a sikeres pályázattal elnyert összeg egy részéből vásárolt – „kamishibai”-val, vagyis egy papírszínházzal meséltek a gyermekeknek, ami tulajdonképpen a mesekönyveket alakítja színházzá. A mesehetek zárásaként óriási élmény lesz a gyerekeknek A csizmás kandúr című meseelőadás megtekintése a Klauzál Házban. 

(Viszkocsil Dóra)