Hősök vasárnapja Budatétényben

A Szent István király plébániatemplom falán emléktáblák őrzik azoknak a katonáknak az emlékét, akik a két világháborúban életüket áldozták a hazáért. Itt tartott megemlékezést május utolsó napjának reggelén a Budatétényi Polgári Kör. Budafok-Tétény önkormányzata nevében Karsay Ferenc polgármester és Szabolcs Attila országgyűlési képviselő helyezett el koszorút.

– A legfontosabb kérdés, hogy tanultunk-e a két világháború tapasztalataiból, levontuk-e a következtetéseket, és tudunk-e ezekkel élni – hangsúlyozta ünnepi beszédében Garbóci László. A Mihalik Sándor Helytörténeti Kör elnöke emlékeztetett, hogy az elmúlt esztendőben és idén is az átlagosnál több újságcikk, film és könyv jelent meg a két világháborúról, az első világégés kitörésének századik, és a II. világháború befejeződésének hetvenedik évfordulója kapcsán. Ennyi évtized távlatából, és eddig nem ismert, titkos dokumentumok napvilágra kerülése után árnyaltabbá vált a két háború eseményeinek megítélése. Felnőtt egy új nemzedék, amelynek egész más elképzelései vannak a múltról, és nincsenek személyes kötődéseik ahhoz. Napjainkban nem sok jó történik körülöttünk a világban – emelte ki a szónok. Ma is vannak lokális háborúk, szomszédunk, Ukrajna keleti határainál is dörögnek a fegyverek. Talán soha nem uralkodott még el ilyen mértékben a vallási fanatizmus sem, mint mostanában. Nem utolsósorban a „pénz fegyvere” is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Vissza kell térnünk a hitünkhöz, újra elő kell venni és megtartani az erkölcsi normákat, és ismét gyakorolni kell a legfőbb parancsot, a szeretet parancsát – figyelmeztetett.
Ezt követően a két emléktáblán koszorút helyeztek el a kerület vezetői, valamint a római katolikus egyházközség, a Baross Gábor-telepi Polgári Kör, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a Vitézi Rend, a Budatétényi Polgári Kör, a Nagytétényi Polgári Kör és a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor-Tétény munkacsoportjának képviselői.
Török Istvánné a II. világháborús emléktáblát édesapja emlékére koszorúzta meg, aki a Don-kanyarban vesztette életét 1943 januárjában. Mint huszár ment ki a frontra, lánya most kutat utána, mert sehol nincs nyilvántartva. Elcsukló hangon mesélte lapunknak, hogy fia biztatására keresgél tovább. Mint mondta: „Az nem lehet, hogy a nagyapjáról sehol sincs semmi!” A megemlékezés talán kicsit neki is vigaszt nyújtott.

(Kántor Klaudia)