Ingyenes korizás a budafoki ovisoknak
Van a Facebookon egy csoport, Ovis korioktatás Budafok a neve. A tartalma pedig? Nos, az maga a csoda. Ha az ember vasárnap reggel nyolc és tíz óra között lemegy a Szomszédok piaca melletti nyitott műjégpályára, akkor megdobban a szíve a gyönyörtől.
Legalább két tucat három és hat év közötti életkorú csöppség siklik, lépeget, bukdácsol – jobbára az utóbbi – a jégen, tinédzserkorú oktatók vigyázó tekintetétől és féltő gondoskodásától, valamint szüleik kissé aggódó, de inkább büszke pillantásaitól kísérve.
Nos, a csoport azért jött létre, mert sok ovis szeretne megtanulni korizni, és ezzel nagyon jól le lehet kötni a közelben lakó kis hokisaink fölös energiáit.
A csoportba bárki jelentkezhet. Az oktatások ingyenesek, csak a koripálya belépőjét kell megvenni.
Az oktatók tehát 15–17 éves gyerekek, általában hokisok, többen a MAC Budapest Jégkorong Akadémia játékosai, de vannak oktatók a Kanadai–Magyar Hokiklubból is, továbbá a KSI-ből, és vannak olyanok is, akik csak nagyon szeretnek és jól tudnak korizni.
Az oktatások időpontjait mindig aktuálisan jelzik, amint kiderül, hogy az oktatók edzései, meccsei között hogyan érnek rá. Általában szombatonként 8–10 óra között vannak az oktatások, de olykor vasárnap, mint most is. A hokisok általában vasárnap tudják meg a következő heti menetrendet, így először őket vadásszák össze, és amikor már biztosan van 3-4 oktató, akkor kerül ki az aktuális időpont, amire lehet jelentkezni. Korosztálymegkötés nincs, alapfeltétel, hogy meg tudjon állni a lábán a gyerek, és el tudjon szakadni az anyjától. A szülők lehetőleg ne jöjjenek be a területre az oktatás alatt, mert a saját gyerekük figyelmét elvonják, a többieket meg zavarják. A palánk mellől lehet drukkolni, buzdítani, vagy utána együtt korizni. Kisiskolások is jöhetnek, itt sincs korosztálymegkötés.
Mi most vasárnap, február 6-án látogattunk ki a jégpályára. Már messziről látszott, hogy nagyüzem van, a palánkon kívül rengeteg szülő a deszkára támaszkodva, odabent a jégen legalább két tucat óvodás, négy-öt oktató srác kíséretében. Látszik, valamennyien jégkorongozók, a jégre pakkokat raktak le, azok között szlalomoznak a csöppnyi növendékek, már amennyire ezt szlalomozásnak lehet nevezni. Odébb, a palánk mellett hokibotok, azokat is ki kell kerülni.
Odaállok két anyuka közé, az egyik csemetéjét Liliennek hívják, a másikét Miának. Lilien már haladó, Miának ez az első foglalkozása.
„Nagyon izgultunk reggel, Mia tiszta ideg volt, de én is, hála istennek a körülményekhez képest jól megy az első korcsolyaóra. Barni nagyszerű oktató” – mondja az anyuka, megdicsérve a legkisebb, legfiatalabb oktatót, a csöppségeknél nem sokkal termetesebb Barnit.
A jégen a főnök Svastits Attila, magas, legalább 190 centis fickó, húszévesnek nézem, amikor szóba elegyedek vele, kiderül, nincs még tizenhét sem. Hiába, ezek a mai fiatalok korán érnek…
„A KSI-ben jégkorongozom – mondja, amire magam is rájöttem, mert a melegítője hátára rá van pingálva a három betű. – Eljött velem egy klubtársam, Kober Réka, ő most bent van a melegedőben, de hamarosan kijön oktatni. Réka korosztályos válogatott az U25-ben és az U17-ben is, de én is kerettag vagyok a fiataloknál. Nagyon élvezem ezt a munkát, ami nem is munka, hanem szórakozás, hiszen nagyszerű érzés látni, ahogy óráról órára fejlődnek ezek az óvodások. Az biztos, hogy Budafok hokiváros lesz, olyan nagy lelkesedéssel jönnek a kicsik ezekre a foglalkozásokra.
Egy másik oktató, Boros Bendegúz is jól megtermett srác, rám is köszön: „Maga nem a Gáll Andris édesapja? Együtt úsztam vele a Budafókában!”
Milyen kicsi a világ… De sok jó hokis kis helyen is elfér.
Ch. Gáll András
