Itt van az ősz, itt van újra…
A Radóczy Mária Galéria a Buda-tétényi Polgári Kör Közhasznú Egyesülettel karöltve szombaton tartotta díjátadó és kiállításmegnyitó ünnepségét a tűzzománcművész (és férje, Paizs Gábor karmester) Gyöngyszem utcai kertjében. Az eseménnyel elkezdődött a XXI. Szent Mihály-napok 2023 programsorozat. A Radóczy Galéria ugyan a Dézsmaház utcában van, de a kert már odafönt, a Gyöngyszem utcai fronton. Nyugodtan nevezzük Móricz Zsigmonddal tündérkertnek, mert ha az ember beteszi a lábát a sárga és piros dísztökök, sárgán csilingelő (és mézédes!) szőlőfürtök, érlelődő gyümölcseikkel büszkélkedő naspolya- és birsalmafák mesebirodalmába, akkor azt hiszi, álmodik.
Így voltunk ezzel szombaton is, a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára kiírt képzőművészeti pályázat kiállításmegnyitóján és díjátadóján, amelynek mottója a költő ilyenkor igencsak aktuális verssora volt:
„Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig, énnekem.”
Idén is felsorakoztak kerületünk derék vállalkozói és magánszemélyei a mecénások között.
A délután háziasszonya természetesen Mária volt, no meg a társszervező Tóth Melinda, a Budatétényi Polgári Kör elnöke. Szepesfalvy Anna alpolgármester megnyitója után – amelynek spontaneitását emelte, hogy a városvezető hölgy félredobta az előre megírt beszédet, és a pillanat varázsát átélve köszöntötte az egybegyűlteket és a művészeket – Pállya József festőművész méltatta a pályázatra beérkezett alkotásokat, a 28 alkotó 64, sőt, mint utóbb kiderült, 70 festményét, fotóját, kerámiáját.
Amelyeket természetesen megcsodálhatott a szép számú publikum, miközben kortyolgattuk a támogató Várszegi Pincészet rozéját és vörös borát.
Az első díjat Zács Ágoston lefegyverzően hangulatos fotója, amely egy toszkánainak tűnő őszi tájat örökített meg, nyerte meg a pályázaton. „Nem vagyok profi fotós, sohasem dolgoztam újságnál, valójában akkor kezdtem el komolyabban, mondhatni tudományosan foglalkozni a fényképezéssel, amikor nyugdíjba mentem – mondta lapunknak Zács úr. – A díjnyertes képem egyébként nem Toszkánában keletkezett, hanem Kesztölc mellett, a Kétágú-hegyen, egy kétnapos túra alkalmával, tavaly ősszel. Negyedszer veszek részt a pályázaton, korábban is kaptam már elismerést, de első díjat eddig még nem. Ez a mostani sikerem visszaigazolása annak, hogy nemcsak nekem tetszenek a fotóim, hanem esetleg másoknak is.”
Ch. Gáll András
