Ivancsics Ilona tükröt tart

A Dunakanyarból jött társulat nem némult el Budafokon, éppen ellenkezőleg, az elnémulásról beszélt… A szentendrei Ivancsics Ilona társulat Hubay Miklós Elnémulás című darabját játszotta a Klauzál-házban, a Magyar kultúra napja alkalmából. A történet régi, de ma is aktuális, sőt előrevetíti a sötét jövőt… A darab alapjául egy megrázó eset szolgált, amikor egy francia író évtizedekkel ezelőtt a szamojéd nép egyik utolsó túlélőjével találkozott, aki még beszélte az anyanyelvét.

– Török Tamás rendező hívta fel figyelmemet erre a megrázó Hubay-darabra, és amikor elolvastam, azonnal megfogott – mondta Ivancsics Ilona az előadás után. – Az elnyomók elfognak, elzárnak és halálra ítélnek egy asszonyt, aki utolsóként őrzi nemzete nyelvét.

 – Hubay Miklós egy régi történet alapján írta színművét, mégis ez áll a leírásukban: „Történik a közeli jövőben, ahol létében van fenyegetve egy kis nemzet és egy nyelv.”

 – A saját bőrünkön érezzük a környezetünkben ezt a fenyegetettséget… Nekem például kárpátaljai kötődésem van, az elnémulást ott is lehet tapasztalni.

– Ez a darab igen nehéz, sőt nyomasztó. Érdemes ilyen színműveket is felvenni a repertoárjukba, amikor a nézők inkább a vidám előadásokra jönnek be, a magánszínházak pedig a bevételből élnek?

– Valóban vígjátékokkal kezdtük a működésünket kilenc évvel ezelőtt, de a mélyebb gondolatok, az értékek felé is szeretnénk nyitni, hogy tükröt tartsunk az emberek elé, akiknek melengetjük a lelkét. Keressük az okos gondolatokban és mély, érzelmi benyomásokban gazdag színházi együttléteket, hogy könnyeket csaljunk a szemükbe, nevetést az arcukra.

– Milyen darabokkal sírhatunk és nevethetünk önnel együtt?

– Játsszuk az idén a Liliomfi, az Ölj csak meg, lelkem, a Lulu, a Női furcsa pár, az Egy bolond százat csinál, a Meztelen… Mozart és a Különös házasság című darabokat. Ezeket, reméljük, bemutathatjuk Budatétényben is, ahová egyébként rendszeresen járunk. (temesi)