Játékmester lett Bencze Ilona

Első könyvem öninterjú magammal, magamról – mutatja be Arány és erény címmel megjelent kötetét Bencze Ilona színművész, akit nemsokára a Női furcsa pár rendezőjeként üdvözölhetünk kerületünkben. A Jászai Mari-díjas, érdemes művész a Madách Színházban az Operaház fantomja című musicalben a balettmester, a Mary Poppinsban Corry néni és a Páratlan páros 2-ben Mary szerepét játssza, felkészítő kurzusokat tart a teátrum fiatal színészeinek, és több futó darab játékmestereként szerepeket tanít be a színdarabba újonnan belépő színészeknek. A Turay Ida Színházban színész és rendező is egy személyben. 

– Miért kezd darabot rendezni egy olyan sikeres színésznő, mint ön?

– A barátnője kérésére. Az természetes, hogy amikor a színésznövendékeket jelenetekre tanítom, vagy a vizsgaelőadásra készülünk, akkor rendezek is, de soha nem gondoltam önálló színházi előadásokra rendezőként, amíg Hűvösvölgyi Ildikó meg nem kért erre. Az Acélmagnóliák volt az első, és attól kezdve nemcsak a színpadon, hanem a „másik oldalon” is sokszor állok. A Női furcsa pár című vígjáték az egyik kedvenc rendezésem.

– Most már jobban szeret egy előadást színpadra álmodni, mint játszani benne?

– Alapvetően színésznő vagyok, de nagyon jókor jött ez a lehetőség. Az évek múlásával az ember alól „kimennek” a szerepek, egyre kevesebb lesz az, amelyik megfelel a korosztályának. Jó, hogy nemcsak játszom, hanem tanítok, rendezek, és a Madách Színház egyes előadásaiban Szirtes Tamás mellett játékmester lehetek. Életem nagy szerencséje, hogy mellette dolgozom. Csodálatos ember, aki nagyszerű rendező, érti a dolgát és nagyon tudja a szakmát. Rengeteget tanulok tőle. Ezek a feladatok életben és a pályán tartják az embert, bármilyen életkorú is legyen.

– A Mary Poppins című musicalben nemcsak a színpadon dolgozik. Játékmesterként mi a feladata?

– Az előadásban folyamatosan változnak a szereplők, hiszen a gyerekek nem nőhetnek a szülők fejére. A napokban válogatunk a jelöltek közül, és az új szereplőket én tanítom be. A színészek tudják a szakmát, ezért velük nem kell a nulláról indulni, értik, mit kér tőlük a rendező. A gyerekszereplőknek azonban minden apró részletet el kell magyarázni. Nagyon komoly főszerepeket játszanak, miközben boldog játéknak tekintik ezt a sok szempontból igen nehéz előadást. Szerencsére rettentő gyorsan tanulnak.
– Kiegyensúlyozottnak látszik. Mindennel elégedett?

– Törekszem a harmóniára. Sokat kell dolgozni érte, mert természetesen, mint mindenki másnak, nekem is hihetetlen belső harcaim vannak önmagammal és a világgal. Rajtunk múlik azonban, hogyan reagálunk bizonyos szituációkra, hogyan oldjuk meg a nehéz helyzeteket úgy, hogy közben bennünk és szeretteinkben megmaradjon a béke. (Tamás Angéla)