Jégsátor a kerületi gyerekek örömére
Tóth Endre (Momentum) önkormányzati képviselő úr a Városházi híradó legutóbbi számában megjelent írásának első bekezdésével maximálisan egyetértünk: „A Duna-part kerületünk egyik legnagyobb természeti kincse. Csiszolatlan gyémántként azonban a budafok-tétényi folyópart az elmúlt évekig elhanyagolt és nehezen megközelíthető volt, így csak a horgászok és a kalandvágyóbbak számára jelentett valódi kikapcsolódási lehetőséget. Ez változott meg 2019-ben a Dunafok Szabadidőpark átadásával. A lakosság örömmel vette birtokba ezt a nagy területű, gondozott zöldfelületet, ami sétatávolságra található a budafoki városközponttól.” Azonban ami utána következik, már kevésbé. Állítása szerint a Dunafok Szabadidőpark jelentős része áldozatul esik Karsay Ferenc hobbijának, jégsátort, majd állandó jégcsarnokot húzna fel a fák és a zöld gyep helyén a jégkorongozó polgármester, ráadásul a létesítményt – Tóth úr legalábbis így véli – az önkormányzat pénzén építené fel és üzemeltetné a Pesterzsébeti Farkasok Hockey Club, aminek elnöke Dobos Tamás, Karsay volt csapattársa és barátja.
/Az ideiglenes jégsátor látványterve/
/A leendő jégcsarnok látványterve/
A fenti állítások tisztázására interjút kértünk Karsay polgármester úrtól, és ő nem is zárkózott el a nyilatkozattól:
– Talán azzal kezdeném, hogy a szóban forgó terület az ősidőktől kezdve a sportot szolgálta, hiszen ott volt a legendás BIK-pálya, ez az agyagos terület, a Budafoki Ifjúsági Kör létesítménye, amely egészen 1965-ig létezett a kerület, illetve 1950 előtt még az önálló település testmozgást kedvelő fiataljainak – és nem csak fiataljainak – nagy örömére. Az idősebb budafokiak közül még sokan emlékeznek a BIK-pályára, ami nemcsak a labdarúgás és az atlétika céljait szolgálta, hanem amikor az akkori fogcsikorgatóan hideg teleken felöntötték vízzel, százak korcsolyáztak a természetes jegén.
/A terület légifelvételen 1963-ból/
A polgármester 1963-as és 1973-as légi felvételeket is mutat a BIK-pályáról; az első képen még ott a pálya, a másodikon már fel van parcellázva a terület, a sporttelepet ugyanis időközben megszüntették.
– 2010 óta kerestük a helyet egy budafoki jégpályának, lényegében attól kezdve, hogy megjelent a tao, a társasági adó egy részének sportcélokra fordításának lehetősége – folytatta a polgármester. – Mert az nyilvánvaló volt, hogy a mai áron három és fél-négy milliárd forintba kerülő csarnokot nem az önkormányzat pénzéből akarjuk felépíteni. Ám amikor bevezették a tao-t, az az egész jégkorong-sport számára mentőövet jelentett, azóta épülnek jégpályák országszerte – a baj csak az, hogy ezek közül nagyon sok csak ideiglenes. Mi itt Budafokon – a Magyar Jégkorong Szövetséggel karöltve – végleges pályát szeretnénk létrehozni. Sokan azzal gyanúsítanak engem, hogy volt klubtársamnak, Dobos Tamásnak építem ezt a létesítményt, csakhogy ilyen alapon nekem szinte mindenki klubtársam ebben a kicsiny magyar hokiban, hiszen a KSI-ben kezdtem, a Fradiban, az Újpestben, Miskolcon, majd a MAC-ban folytattam, azaz a Fehérvár és a Dunaújváros kivételével az összes hagyományos nagy klubban megfordultam. Vicces, amikor azt mondják, hogy együtt jégkorongoztam Dobos Tamással, a Pesterzsébeti Farkasok vezetőjével, mert ugyanígy együtt hokiztam több mint száz más jégkorongozóval is. Hozzáteszem, a Farkasok Hockey Club is a Fradi család tagjaként született, ezért működnek a Fradinak jelenleg otthont adó pesterzsébeti csarnokban.
/A terület most/
Karsay Ferenc beszélt arról is, hogy a jégkorongozók, ez az összetartó társaság, mindig is arra voltak utalva, hogy maguk oldják meg a problémáikat.
Sokáig amolyan éppen, hogy megtűrt sportág voltunk, a háború után afféle úri huncutságnak, kuriózumnak számított a hoki, hiszen a harmincas években sok arisztokrata korongozott. Aztán a háború után a Kisstadiont úgy hozták létre, hogy Németh Imre olimpiai bajnok atlétánk lett a Millenáris Sporttelep igazgatója, és ő elintézte, hogy az akkor épülő Népstadion körüli építési törmelékből egy „partizánakcióval” összehordják a Kisstadion lelátóját. Így épült meg Budapesten a sportág modern kori bölcsője. 1961-ben nyitották meg, kint volt a teljes pártvezérkar, és annyira tetszett nekik a románok elleni nyitómeccs – bár kikaptunk –, hogy bejelentették: jövőre fedett csarnoka lesz a Fradinak. Ennek 59 éve…
A polgármester azt is cáfolta, hogy önkormányzati pénzből épülne a Duna-parti jégsátor, majd esetleg a jégcsarnok.
– Rendelkezünk építési engedéllyel, van kivitelezési tervünk és a telken rendelkezésre állnak a szükséges közművek is. Négymilliárdos beruházást, mert ennyi lenne a jégcsarnok végösszege, kizárólag egy kis klub tao támogatásából megfinanszírozni nem lehet, ehhez állami forrásra van szükség. A Jégkorong Szövetség kezében vagyunk. Ha egy klubnak adja a támogatást, akkor a tao esetleg járható út, de lehet központi állami beruházás is. Ez esetben működhetne módszertani központként, ahol edzőtovábbképzéseket, a válogatott összetartásait is meg lehetne rendezni. Akár a három székelyföldi utánpótlás-csapat, amelyek a magyar bajnokságban játszanak, is használhatná az otthonaként ezt a csarnokot. Jelenleg az Erzsébeti Farkasok rendelkezik élő szerződéssel erre a projektre és bírja a szakszövetség és az önkormányzatunk támogatását is. Nagy mozgásterünk nincs, mivel a tao-igénylésnek nagyon szigorú feltételei vannak. Ez a sátor mintegy 300 millióba kerül, ebbe önrészként 92 milliót ad az önkormányzat, s több mint 200 milliót a Farkasok. Terveink szerint az önkormányzat biztosítja majd a közművek díjait, a szakemberek, a műszaki személyzet bérét és az egyéb működési költségeket pedig a klub. Ebben a konstrukcióban már számos budapesti kerületből van tapasztalata a Jégkorong Szövetségnek is, aki felügyeli majd a szakmai munkát. Ennek lényege, hogy minden kerületi gyermek térítésmentesen használhatja a jégpályát a mindennapos testnevelés keretein belül, ahogy például a tanuszodát is, a tanórákon, szervezett formában. Ez egy létező, működő rendszer. A klub „haszna”, hogy kiválogathatja a legügyesebb gyerekeket, ez az állami taotámogatás lényege. Sok gyerek sportol és a rendszer kitermeli a tehetségeket. Természetesen nem csak jégkorong, hanem gyorskorcsolya és műkorcsolya sportágakban is.
Pártpolitikai ellenfeleim azt kérik számon rajtam, hogy ez mennyibe fog kerülni az önkormányzatnak. Nagyságrendileg évi ötvenmillió forintról beszélünk. A magyar állam lemond az adóbevételei egy részéről, de ezt a szakszövetség csak akkor hagyja jóvá, ha sok száz gyerek sportolása biztosított a támogatott helyszínen. Minden szereplőnek érdeke tehát, hogy sok gyerek használja a jégpályát!
/A jégcsarnok és környezetének látványterve/
Felmerülnek persze a manapság igencsak felkapott környezetvédelmi, úgynevezett „zöld” szempontok is.
– Menjünk végig pontról pontra – válaszolt a polgármester. – Először is, itt mindig sportpálya volt, egészen 1965-ig, ahogy azt a beszélgetésünk elején hangsúlyoztam. Aztán pedig, a hosszú szünet után, tavaly megint mi csináltunk belőle zöldterületet. És jóval előbb döntöttünk a jégcsarnok koncepciójáról, mint hogy megépítettük volna a DunaFok szabadidőparkot és tornapályát, amihez a TérKöz pályázaton nyertük el a pénzt a fővárostól. Tarlós István akkori főpolgármesterrel nyitottuk meg a parkot. Van itt kosár- és kézilabda-pálya, street workout eszközök, s még egy Natura 2000-es védett természeti terület is lent a Duna partján, amit pontosan ezért nem építettünk ki még jobban. Ott még a hódok, szürkegémek, vadkacsák is visszafoglalták az élőhelyüket. No és a Szmolenszk-emlékmű, ami egyedülálló. Előbb volt itt, mint Lengyelországban! És van ott feljebb az a bizonyos puszta terület, ahol majdan a jégsátor felépül. Egyelőre csak sátorra van pénzünk, ez egy kísérleti időszak lesz, ha beválik, nekivágunk a jégcsarnok építésének, ha nem, akkor visszaadhatjuk a területet valódi zöldterületnek is. Nos, ezen a területen írd és mondd tizennégy fa áll, amelyeket előre pótoltunk, tizenegy invazív fa, akácok és nyárfák. Minden létező jogszabálynak, törvénynek megfelelünk. Szó sincs arról, hogy tönkretennénk egy már meglévő parkot, hanem ellenkezőleg, azt fejlesztjük tovább. Összegezve: nem elsősorban önkormányzati pénzből építjük a jégcsarnokot, nem a profi sportolóknak, hanem gyerekeknek építjük, és a parkot sem teszi tönkre senki. Ha minden jól megy, őszre készül el a sátor.
Ch. Gáll András
