Hírek

Jégsátor a kerületi gyerekek örömére
A DunaFok szabadidő-park fölött – ha minden jól megy – hamarosan jégsátor épül, ami csípi a kerületi ellenzéki képviselők szemét. Karsay Ferenc polgármester az alábbiakban eloszlatja a budafoki lakosok esetleges kétségeit a beruházással kapcsolatban. Az egész történet egy kicsit hasonlít a jereváni rádió híradására, csak ellenkező előjellel. Nem Zsigulikat, hanem Mercedeseket, és nem fosztogatnak, hanem osztogatnak...
2020-06-13

Tóth Endre (Momentum) önkormányzati képviselő úr a Városházi híradó legutóbbi számában megjelent írásának első bekezdésével maximálisan egyetértünk: „A Duna-part kerületünk egyik legnagyobb természeti kincse. Csiszolatlan gyémántként azonban a budafok-tétényi folyópart az elmúlt évekig elhanyagolt és nehezen megközelíthető volt, így csak a horgászok és a kalandvágyóbbak számára jelentett valódi kikapcsolódási lehetőséget. Ez változott meg 2019-ben a Dunafok Szabadidőpark átadásával. A lakosság örömmel vette birtokba ezt a nagy területű, gondozott zöldfelületet, ami sétatávolságra található a budafoki városközponttól.” Azonban ami utána következik, már kevésbé. Állítása szerint a Dunafok Szabadidőpark jelentős része áldozatul esik Karsay Ferenc hobbijának, jégsátort, majd állandó jégcsarnokot húzna fel a fák és a zöld gyep helyén a jégkorongozó polgármester, ráadásul a létesítményt – Tóth úr legalábbis így véli – az önkormányzat pénzén építené fel és üzemeltetné a Pesterzsébeti Farkasok Hockey Club, aminek elnöke Dobos Tamás, Karsay volt csapattársa és barátja.

/Az ideiglenes jégsátor látványterve/      

 /A leendő jégcsarnok látványterve/

A fenti állítások tisztázására interjút kértünk Karsay polgármester úrtól, és ő nem is zárkózott el a nyilatkozattól:

– Talán azzal kezdeném, hogy a szóban forgó terület az ősidőktől kezdve a sportot szolgálta, hiszen ott volt a legendás BIK-pálya, ez az agyagos terület, a Budafoki Ifjúsági Kör létesítménye, amely egészen 1965-ig létezett a kerület, illetve 1950 előtt még az önálló település testmozgást kedvelő fiataljainak – és nem csak fiataljainak – nagy örömére. Az idősebb budafokiak közül még sokan emlékeznek a BIK-pályára, ami nemcsak a labdarúgás és az atlétika céljait szolgálta, hanem amikor az akkori fogcsikorgatóan hideg teleken felöntötték vízzel, százak korcsolyáztak a természetes jegén.

/A terület légifelvételen 1963-ból/

A polgármester 1963-as és 1973-as légi felvételeket is mutat a BIK-pályáról; az első képen még ott a pálya, a másodikon már fel van parcellázva a terület, a sporttelepet ugyanis időközben megszüntették.

– 2010 óta kerestük a helyet egy budafoki jégpályának, lényegében attól kezdve, hogy megjelent a tao, a társasági adó egy részének sportcélokra fordításának lehetősége – folytatta a polgármester. – Mert az nyilvánvaló volt, hogy a mai áron három és fél-négy milliárd forintba kerülő csarnokot nem az önkormányzat pénzéből akarjuk felépíteni. Ám amikor bevezették a tao-t, az az egész jégkorong-sport számára mentőövet jelentett, azóta épülnek jégpályák országszerte – a baj csak az, hogy ezek közül nagyon sok csak ideiglenes. Mi itt Budafokon – a Magyar Jégkorong Szövetséggel karöltve – végleges pályát szeretnénk létrehozni. Sokan azzal gyanúsítanak engem, hogy volt klubtársamnak, Dobos Tamásnak építem ezt a létesítményt, csakhogy ilyen alapon nekem szinte mindenki klubtársam ebben a kicsiny magyar hokiban, hiszen a KSI-ben kezdtem, a Fradiban, az Újpestben, Miskolcon, majd a MAC-ban folytattam, azaz a Fehérvár és a Dunaújváros kivételével az összes hagyományos nagy klubban megfordultam. Vicces, amikor azt mondják, hogy együtt jégkorongoztam Dobos Tamással, a Pesterzsébeti Farkasok vezetőjével, mert ugyanígy együtt hokiztam több mint száz más jégkorongozóval is. Hozzáteszem, a Farkasok Hockey Club is a Fradi család tagjaként született, ezért működnek a Fradinak jelenleg otthont adó pesterzsébeti csarnokban.

/A terület most/

Karsay Ferenc beszélt arról is, hogy a jégkorongozók, ez az összetartó társaság, mindig is arra voltak utalva, hogy maguk oldják meg a problémáikat.

Sokáig amolyan éppen, hogy megtűrt sportág voltunk, a háború után afféle úri huncutságnak, kuriózumnak számított a hoki, hiszen a harmincas években sok arisztokrata korongozott. Aztán a háború után a Kisstadiont úgy hozták létre, hogy Németh Imre olimpiai bajnok atlétánk lett a Millenáris Sporttelep igazgatója, és ő elintézte, hogy az akkor épülő Népstadion körüli építési törmelékből egy „partizánakcióval” összehordják a Kisstadion lelátóját. Így épült meg Budapesten a sportág modern kori bölcsője. 1961-ben nyitották meg, kint volt a teljes pártvezérkar, és annyira tetszett nekik a románok elleni nyitómeccs – bár kikaptunk –, hogy bejelentették: jövőre fedett csarnoka lesz a Fradinak. Ennek 59 éve…

A polgármester azt is cáfolta, hogy önkormányzati pénzből épülne a Duna-parti jégsátor, majd esetleg a jégcsarnok.

– Rendelkezünk építési engedéllyel, van kivitelezési tervünk és a telken rendelkezésre állnak a szükséges közművek is. Négymilliárdos beruházást, mert ennyi lenne a jégcsarnok végösszege, kizárólag egy kis klub tao támogatásából megfinanszírozni nem lehet, ehhez állami forrásra van szükség. A Jégkorong Szövetség kezében vagyunk. Ha egy klubnak adja a támogatást, akkor a tao esetleg járható út, de lehet központi állami beruházás is. Ez esetben működhetne módszertani központként, ahol edzőtovábbképzéseket, a válogatott összetartásait is meg lehetne rendezni. Akár a három székelyföldi utánpótlás-csapat, amelyek a magyar bajnokságban játszanak, is használhatná az otthonaként ezt a csarnokot. Jelenleg az Erzsébeti Farkasok rendelkezik élő szerződéssel erre a projektre és bírja a szakszövetség és az önkormányzatunk támogatását is. Nagy mozgásterünk nincs, mivel a tao-igénylésnek nagyon szigorú feltételei vannak. Ez a sátor mintegy 300 millióba kerül, ebbe önrészként 92 milliót ad az önkormányzat, s több mint 200 milliót a Farkasok. Terveink szerint az önkormányzat biztosítja majd a közművek díjait, a szakemberek, a műszaki személyzet bérét és az egyéb működési költségeket pedig a klub. Ebben a konstrukcióban már számos budapesti kerületből van tapasztalata a Jégkorong Szövetségnek is, aki felügyeli majd a szakmai munkát. Ennek lényege, hogy minden kerületi gyermek térítésmentesen használhatja a jégpályát a mindennapos testnevelés keretein belül, ahogy például a tanuszodát is, a tanórákon, szervezett formában. Ez egy létező, működő rendszer. A klub „haszna”, hogy kiválogathatja a legügyesebb gyerekeket, ez az állami taotámogatás lényege. Sok gyerek sportol és a rendszer kitermeli a tehetségeket. Természetesen nem csak jégkorong, hanem gyorskorcsolya és műkorcsolya sportágakban is.

Pártpolitikai ellenfeleim azt kérik számon rajtam, hogy ez mennyibe fog kerülni az önkormányzatnak. Nagyságrendileg évi ötvenmillió forintról beszélünk. A magyar állam lemond az adóbevételei egy részéről, de ezt a szakszövetség csak akkor hagyja jóvá, ha sok száz gyerek sportolása biztosított a támogatott helyszínen. Minden szereplőnek érdeke tehát, hogy sok gyerek használja a jégpályát!