Jónak lenni jó
Egész napos rendezvénysorozattal ünnepelték meg a misszió világnapját október 7-én, szombaton délelőtt a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házban, illetve annak tágas udvarában. Évek óta hagyomány, hogy a verbita szerzetesrendhez tartozó plébániákról érkező több száz hívő együtt emlékezik meg a missziókban tevékenykedő szerzetesek küldetéséről. Október első szombatján minden évben tömegesen érkeznek hívők, hogy imádkozva, előadásokat hallgatva és az egyház hitvallását vállalva közösséget kovácsoljanak. Ez az egész napos lelki feltöltődés egyaránt szól a mások iránti nyitottságról, és az egyéni elmélyülésről is.
Az egybegyűlteket az önkormányzat nevében Szepesfalvy Anna, Budafok-Tétény alpolgármestere köszöntötte, felidézve, hogy az Isteni Ige Társasága szerzetesrend 1924-ben nyitott missziós házat Budatétényben, így a hit és a kultúra ápolása történelmi hagyományokat őriz ezen a helyen. A jeles nap vendége volt Böjte Csaba ferences szerzetes, aki rendhagyó, lélekemelő ünnepi beszédében az ember jóságra való eredendő hajlamát hangsúlyozta. Kiemelte: sokan megkérdőjelezik az ő optimizmusát, elvégre a jelenkor valósága – a krízis, a háború – nehezíti az életünket. Ennek dacára Csaba testvér több személyes példával igazolt, olykor derültséget, nagy tapsot kiváltó előadásából kiderült, jónak lenni mégiscsak jó.
A továbbiakban gazdag, sokrétű program várta az érdeklődőket. Előbb népzenei együttes szórakoztattatta a közönséget, majd két tanúságtévő – a kerekesszékes Holló András és a Pakisztánból elmenekült keresztény nő, Roseann James – beszélt a hitéről. Délután a távolabbról érkezett verbita plébániák mutatkoztak be a színpadon. Ki-ki a saját produkcióját hozta, mindegyikük egy kis műsorral készült, énekkel, tánccal, több ízben gyermekcsoportok előadásában. A Bicskéről érkezett AcCordis együttes is tartott egy rövid koncertet. A nap folyamán a kert szegletében folyamatosan gyóntattak a szerzetesek. A pódium előtt kis pultokon a verbita missziós tevékenység kiadványait lehetett megtekinteni, megvásárolni, miközben a rendház ebédlőjében gyerekfoglalkozás zajlott, a süteményesstandoknál pedig édes és sós finomságokat kóstolgathattak a vendégek.
(Pósa Károly)
Az erényeket nem a boltban árulják
„A Kárpát-medencében ma is nagypéntek van”
Egy villáminterjú erejéig elbeszélgettünk Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával, aki a Világmissziós nap alkalmából vendégeskedett Budatétényben.
– Milyen gondolatokkal érkezett meg Budatéténybe?
– Még sosem voltam a verbitáknál, de örömmel jöttem. Hiszek abban, amit ők csinálnak. A világot tényleg csak a szeretet tudja jobbá tenni. Ha a délvidéki, a felvidéki, az erdélyi vagy az anyaországi magyarokra gondolok, és megszemlélem az összmagyarság helyzetét, azt látom, van itt pénz, élelem, és ruha is van, sőt, lehetőség is van elég. Miből van kevés? Hit, remény, szeretet – úgy vélem, egy képzeletbeli nagy magyar fazékba ezt kellene jókora kiszerelésben belerakni, hogy az életünknek íze, zamata, öröme legyen. Hála Istennek, ezeket az erényeket nem kell az üzletben venni. Ezekhez, akinek igénye van rá, bőségesen hozzájuthat, végtére is nem boltban árulják.
– Szembesülhetünk a hibáinkkal?
– Kétezer évvel ezelőtt Jézus Krisztus hitt az emberiség jövőjében, másként közénk sem jött volna, elvégre egy döglött lóra nem ver még az Isten sem patkót. Tehát, ha akkoriban Krisztus Urunk hitt bennünk, akkor mi miért ne tudnánk ugyanúgy hinni magunkban? Bíznunk kell a jövőben és egymásban, az összefogás erejében. Biztos vagyok abban, fog ez menni.
– Mi a véleménye a jelen korunk állapotáról?
– Döbbenetes, hogy Jézus maga mondta, aki a parancsok közül egyet is elhagy, az nagyon kicsi lesz a mennyek országában. Ezeket az isteni parancsokat, a Tízparancsolatot, a szeretet parancsát amikor saját, választott népe lépte át, Jézus leborult és sírt Jeruzsálem falai előtt. És elmondta, hogy kő kövön nem marad itt. Persze, a következő napon, azon a neves virágvasárnapon bevonult a városba. A választott nép akkor dönthetett volna. Adhattak volna egy esélyt a szeretetnek, vezesse őket, hogy ma nem Barabást, hanem Jézust választják. Onnét kezdve egész másként alakult volna az emberiség sorsa. Hasonló a helyzet manapság is. A Kárpát-medencében ma is nagypéntek van. Nekünk, mindannyiunknak választanunk kell a szeretet vagy a kapzsiság és a különféle bűnök között. Ha tényleg mernénk és tudnánk a szeretet mellett dönteni, a Tízparancsolat betartása mellett dönteni, rögvest más lenne az életünk. Nem azt mondom, hogy keressünk minél több szövetségest, hogy vegyünk minél több fegyvert. Hanem úgy gondolom, elsősorban meg kéne térnünk. Isten parancsai szerint kellene élnünk. Mert csak ebben van a jövőnk. Másként egész Európa sósavval leöntve, siralmas lesz. Nem azért, mert Isten így akarja, vagy megátkoz bennünket. A gravitáció példája igazol: ha elengedem a tojást, az leesik a földre és összetörik. A fizikai világ valós törvényeihez hasonlóak a morális törvények is. Ha én folyton megcsalok, becsapok valakit, hazudozok neki: akkor csak a széthullás, a bomlás, a halál fog megjelenni. Viszont ha szeretek valakit, törődök vele, abból egy boldog kapcsolat, a jövő származik.
(Pósa Károly)
