Többször írtunk már róla, mert többször fellépett Budafokon, főleg a Klauzál Házban, így addig járt szerepelni a kerületbe, míg meg nem szerette. Sőt lakást is vett itt. Kautzky Armand Jászai Mari-díjas közkedvelt színész szinkronhangjával is hódít. November közepén belépett az „56-osok” táborába…

– A Covid miatt mennyire volt nehéz időszak az elmúlt fél év?

– Ilyen leállásra még nem volt példa az életemben. Igen szokatlan helyzetbe kerültem, hiszen számos előadásom elmaradt, ezért még a tavasszal balatoni házunkba költöztem, ahol nem unatkoztam, mert egy családi házban, kertben mindig van tennivaló. Ami a legjobb volt ebben az időszakban, hogy többet foglalkozhattam a családommal, feleségemmel, két gyermekemmel és önmagammal, bár munkám is akadt. Szerencsémre már évek óta dolgozom home office-ban laptoppal, mikrofonnal, így nem volt szokatlan ez a munkamódszer. Beszereztem egy remek mikrofont, amellyel otthon is stúdióminőségben tudok dolgozni, akkor is, ha nyaralok, s miután tévé-, rádiócsatornák hangja vagyok, filmelőzeteseket mondok fel. Nálam ez a módszer évek óta sikeresen működik.

– Gondolom, mégiscsak jobb színpadon vagy szinkronstúdióban állni, mint odahaza munkára várni…

– Természetesen. Az utóbbi hetekben azért többször volt alkalmam megmutatni magam a színpadon, például nemrég egy új magyar musicalben, a Teslában.

– Ez egy remek magyar zenés darab! Ahhoz képest, hogy főleg prózai és szinkronszínészként ismerjük, ebben a műfajban is láthatóan jól érzi magát.

– Pályám során legalább egy tucat musicalben játszottam, a Macskákat a Madáchban például több százszor! A Nicola Tesla Végtelen energia című zenés darab megálmodója Vona Tibor volt, aki rengeteg pénzt és energiát fektetett bele, hogy sikeres legyen a produkció, ehhez megnyerte Egressy Zoltán írót, Müller Péter Sziámi dalszövegírót, Sebestyén Áron zeneszerzőt és számos kiváló fiatal tehetséges kollégát. Nagyon szeretem ezt a darabot, amelyben egy üzletembert játszom. Sajnos, ez a produkció is a Covid áldozata lett, pedig számos külföldi meghívásunk volt. Az év eleji bemutató után, most ősszel játszhattuk újra, de bízom benne, talán jövőre bepótoljuk a hazai és a külföldi Tesla-turnét.

– „A nevem Bond, James Bond.” Árulja el, hogyan lett 007-es ügynök egyik legismertebb szinkronszerepében?

– A castinglistára három név került: Hirtling Istváné, – meglepő módon – Friderikusz Sándoré és az enyém. Az Amerikába kiküldött hanganyag meghallgatása után engem választottak. Örültem neki, mert előtte is lelkes James Bond-néző voltam. Nagy kihívás egy jó színészt szinkronizálni, márpedig Pierce Brosnant annak tartom. Azért szeretem a James Bond figurát, mert stílusa van. Szívemhez közel áll a karakter és Brosnan is, akihez ennyi év után kötődöm.

– Nem régóta Budafokhoz is kötődik…

– Igen, sokszor léptem fel itt, legutóbb még a múlt télen a Klauzál Házban Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékában. Sok barátom lakik a kerületben, és úgy gondoltam, veszek itt egy lakást, úgyhogy félig-meddig budafoki lettem…

– Akkor itt tölti, töltik a karácsonyt?

– Nem, az „eredeti” lakásunkban, szűk családi körben, csak a feleségemmel és két gyermekemmel. A fát már megvettük, az ajándékokat meg folyamatosan szerezzük be. Sajnos, most nem jönnek, jöhetnek a járvány miatt anyósomék, mint tavaly, és mi sem mehetünk hozzájuk. Bízunk benne, hogy hamarosan láthatjuk őket…

(Temesi László)