Ugrás a tartalomra

Keleti Ágnes nemrég még Budafokig evezett

2021. február 19. péntek
Százévesen is rendszeresen tornázik és spárgázik az olimpiai bajnok
Keleti Ágnes nemrég még Budafokig evezett

Egy hónappal ezelőtt lépett be az „évszázadosok” klubjába Keleti Ágnes, aki öt olimpiai aranyával a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője. A világ legidősebb élő olimpiai bajnoka ma is igen friss, képes még mindig spárgába lemenni, és nemrég még a Dunán evezett… Sportteljesítményére egy egész nemzet büszke lehet.

Keleti Ágnes nemrég még Budafokig evezettA sportszerető világ január 9-én, 100. születésnapján köszöntötte a sportlegendát, de azóta is ünneplik családtagjai, barátai, igaz, a koronavírus miatt csak szakaszosan, szolidan. Keleti Ágnes szívesen beszélt pályafutásáról és mai életéről lapunknak, annál is inkább, mert elárulta, többször megfordult Budafokon, méghozzá főleg vízi úton!

– Mozgás nélkül képtelen vagyok élni, odahaza ma is rendszeresen tornászom, de néhány évvel ezelőtt szinte mindennap eveztem is a Dunán – mesélte. – A folyó szomszédságában lakom a belvárosban, így gyakran kisebb-nagyobb túrákat tettem meg vízen, néha még Budafokig is elmerészkedtem. Most már csak motorcsónakon mernék menni… Nagyon szerettem ezeket az utakat, de sajnos évek óta maradt a szoba egy kis spárgázással, tornázással és a séta az utcákon. Persze, a járvány miatt egy éve már ez utóbbit sem tehetem kedvemre.

– Mint ahogy a cukrászdába járás is kimarad mostanában a programból…

– A legnagyobb bánatomra, mert egész életemben alig telt el nap, hogy fagyira, tortára vagy gesztenyepürére ne ültem volna be idehaza vagy külföldön a cukrászdákba. Édességből mindig minden mennyiség jöhet! A reggelim általában tejeskávéból, tojásból és sajtból áll, néha joghurtot és kefirt is eszem. Az ebédem könnyű, imádom a krémleveseket, főleg a tejszínes paradicsomlevest, amiből bármikor tudnék enni. Régebben viszont sokszor különcnek tartottak, mert ebédre főtt étel helyett inkább tejszínhabos gesztenyepürét vagy fagylaltot kívántam, vacsorára viszont szinte mindig gyümölcsöt eszem.

– Szerencsés alkat, mert nem látszik az alakján a rengeteg édesség, amelyet fiatalkora óta magába habzsolt.

– S, képzelje el, ez így volt versenyzőként is! Emiatt sokan irigyeltek, hiszen szinte minden csapattársam imádta az édességet, de nem ehetett, mert akkor jöttek a kilók is.

– Önnél pedig a sporteredmények: tíz érem az olimpiákon, ebből öt arany, bámulatos teljesítmény!

– Nem hiszem, hogy kiváló voltam, de lelkiismeretesen megtettem mindent, amit tudtam a sikerért és a hazámért. De a múlt elmúlt, a jövő jobban érdekel. Bánom is én, mennyi van hátra, amennyi van, annak örülök – tette hozzá derűsen, majd arra a kérdésre, hogy századik születésnapján milyen ajándéknak örült a legjobban, a következőt válaszolta:
– Egy gyönyörű színes könyvnek az életemről, ami most jelent meg Dobor Dezső és Dávid Sándor tollából. S persze, egy hatalmas tejszínhabos tortának!

(Temesi László)