Kiemelkedő munka a jövő generációjáért
Budapest Főváros Közgyűlése Bárczy István-díjat adományozott az elmúlt héten két kerületi pedagógusnak, Szabóné Máté Évának és Arató Lászlónak. Arató László néhány nappal korábban Apáczai Csere János-díjban is részesült. A két pedagógus évtizedek óta eredményesen dolgozik a kerületben a jövő generációjáért.
A Főpolgármesteri Hivatal díszterme megtelt az ünnepeltekkel a Bárczy István-díj átadásakor. Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes beszédében kiemelte, hogy ezt a díjat a fővárosban működő közoktatási és gyermekvédelmi intézmények munkatársainak adják, akik hosszú éveken át kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárultak a jövő generációjának neveléséhez, oktatásához. Ezt követően a főpolgármester-helyettes dr. Nagy Gábor Tamással, az Emberi Erőforrások és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága elnökével, fővárosi képviselővel együtt adta át a Bárczy István-díjakat többek között a kerületi Szabóné Máté Évának és Arató Lászlónak. Az eseményen megjelent Karsay Ferenc polgármester is, aki szintén gratulált a kitüntetetteknek.
Szabóné Máté Éva 33 éve tanít, a Gádor Általános Iskola pedagógusa, 1989-ben miniszteri dicséretben, 2011-ben Mihalik Sándor-díjban részesült. Munkaközösség-vezetőként és pedagógusként is igyekszik megújulni, új módszereket elsajátítani.
A Bárczy István- és Apácai Csere János-díjas Arató László 1978 óta tanít és zenekart vezet, többek között a Központi Tűzoltóság együttesét és 1985-től a Budafoki Fúvósegyletet. 1993 óta a Nádasdy Kálmán Alapfokú Művészeti és Általános Iskolában oktat-nevel, 2004-től 2006-ig az intézmény helyettes vezetője volt, tíz éve vezetője. Ritka, hogy valaki szinte egyszerre kapjon két ilyen rangos kitüntetést kiemelkedő munkájáért.
– Nagy elismerése az eddig végzett munkámnak mindkét kitüntetés, ami egyben a kollégáknak is köszönhető – mondta. – Száz pedagógus igyekszik a másfél ezer diákot, hallgatót tanítani a zene, a művészet szeretetére, ami nem kis feladat. Az általános iskolába csaknem négyszázan, a művészeti iskolába ezeregyszázan járnak…
– Hogyan sikerül összefogni ezt az igen nagy étszámú tanári kart és nyomon követni másfél ezer tanuló munkáját?
– Nem könnyű, mert valóban folyamatosan képben kell lenni, de ebben segítenek remek vezetőtársaim és pedagógus kollégáim, akik nélkül ez biztosan nem sikerülne ilyen gördülékenyen. Szerencsés vagyok, hogy egy jó csapat áll a rendelkezésemre.
– A családja is segíti ebben a munkában?
– Ebben is szerencsésnek mondhatom magam. A feleségemmel is a zene hozott össze annak idején, most is együtt dolgozunk, hiszen az általános iskolánkban énektanár. Időnként még találkozunk is… (nevet). Két lányunk van, a nagyobb szintén zenél, igaz, csak amatőrként játszik, fuvolázik a zenekarunkban. Ők is sokat segítenek.
(Temesi László)
