Koholt vádak, súlyos ítéletek Takács Pál ellen

Dr. Takács Pál orvost a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával 1958. június 16-án halálbüntetésre, majd másodfokon életfogytiglani börtönbüntetésre, tíz év jogvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

Erdős Zoltánné, született Kremzer Márta szüleivel és öccsével Budafokon, a Gézavár utcában lakott, amikor a belvárosban kitört a forradalom. Elmondta lapunknak, hogy akkor még csak a rádióban hallottak erről, mert a „hegyen” semmi nem történt. November negyedikén, ahogy más napokon is, öten-hatan felbicikliztek a 70-es úthoz, ám nagyon megrémültek, amikor meglátták az úton közeledő orosz tankokat. Féltek, de semmi bajuk nem lett. Ő tizenhét éves volt, öccse november 21-én töltötte be a tizenhatot.

– Pár nappal Gyuri születésnapja után, éjjel arra ébredtünk, hogy zörögnek az ajtón. Pufajkások jöttek, lehettek vagy nyolcan. Fegyvert kerestek, de miután semmit sem találtak, elmentek. 1957 augusztusában azonban több környékbeli fiatallal együtt az öcsémet is elvitték és börtönbe csukták, de azt nem tudtuk, mivel vádolják őket – emlékezett vissza a történtekre Kremzer Márta.

Öccse már tizenegy hónapja ült a Markó utcában, amikor Nagy Imre kivégzésének napján megtartották a tárgyalást. A fiatalokat, akik vagy húszan voltak, azzal vádolták, hogy Takács Pál doktor „bandájának” tagjai. A legidősebb fiú 21 éves volt, a legfiatalabb, Kremzer György még csak 17.

 – Nem volt nagykorú, ezért egyedül engem beengedtek a zárt tárgyalásra, amely hat órán keresztül tartott. Amikor bevezették a rabruhába öltözött, ötvenhét éves orvost, kiderült, hogy egyikőjük sem ismeri őt. Takács Pált, mint a „gyerekbanda” vezérét, mégis halálra ítélték, a többieket börtönbe küldték, egyedül a testvéremet engedték szabadon – beszélt a tárgyalásról.

Takács doktor Amerikában élő lánya, Takács Rózsa, aki a Plébánia utca és a Knoll József utca közötti parkban részt vett az édesapjának állított emléktábla-avatáson, elmesélte: apja válogatás nélkül mindenkit gyógyított, aki rászorult. Tisztelte az emberéletet, és bármi áron megakadályozta annak kioltását. Tisztelték és hallgattak rá. A vád szerint annyira befolyásos ember volt, hogy ha több ideje lett volna, akkor nagyon nagy kárt tudott volna okozni a kommunizmusnak.

(Tamás Angéla)