Közösségi ház őrzi Pelikán Imre emlékét

A Baross Gábor-telepi Polgári Kör és Budafok-Tétény önkormányzata azzal lepte meg Pelikán Imrét 96. születésnapján, hogy a barossi székház mostantól az ő nevét viseli. Sajnos a névadó ünnepség a polgári kör alapítójának búcsúja is volt egyben. Nem sokkal a rendezvény után Pelikán Imre, a mindenki által szeretett Imre bácsi, kerületünk díszpolgára eltávozott közülünk. Emlékezetes marad azonban az utolsó találkozás, a 96. születésnapi köszöntés. A sors ajándéka volt ez a pillanat, és az, hogy mindvégig szellemileg frissen, aktívan volt jelen közöttünk.

– Hálás vagyok, hogy örömöt szerezhettünk neki azzal, hogy róla neveztük el az általa újjáélesztett Baross Gábor-telepi Polgári Kör felújított székházát – emlékezett vissza lapunknak Karsay Ferenc polgármester az Imre bácsival való utolsó találkozásra. Mint elmondta: ezzel szerették volna megköszönni a kör tiszteletbeli örökös elnökének, Pelikán Imrének 37 évnyi munkáját.

Mint ismert, az ünnepségen Karsay Ferenc polgármester adta át a közösségi ház gravírozott díszkulcsát Imre bácsinak. Beszédében kiemelte: olyan embert köszönthet, aki igazi lelke és motorja Barossnak. Sajátjának érzi a kerületet és az itt élő embereket, egy igazi „ősapa”. 

– Az ünnepség előtt összeszámoltam, hogy több mint 12 emlékhely fűződik Imre bácsi nevéhez, és ebben az a különleges, hogy ő nemcsak kitalálta ezeket, hanem meg is valósította – mondta Karsay Ferenc az ünnepi rendezvényen, ahol Pelikán Imre bácsi könnyes szemmel vette át a róla elnevezett épület kulcsát.

– Ha most visszagondolok arra a 37 évre, amikor én voltam a kör elnöke, soha nem voltam egyedül. Mindig ott volt körülöttem 350 segítő, akik ha bármit kitaláltam, azt megcsinálták. Hálás vagyok nektek és a Jóistennek, hogy most itt és veletek lehetek – köszönte meg az elismerést Imre bácsi. Szavai után Tamon Erika Imre bácsi két kedvenc dalát énekelte el, majd Kopasz Sándor mondott verset.

Kerületi díszpolgáraink a Városházi Híradó megkeresésére szintén Pelikán Imrének a kerületi közösségért végzett önzetlen munkáját emelték ki. És azt, hogy mindig vidám és lovagias volt, olyan ember, akit mindenki szeret, mert ő is mindenkihez szeretettel fordult.

Garbóci László helytörténész: „Legmeghatározóbb emlékem az volt, amikor Imre bácsi elhívott magához, hogy a családja kérésére megírt élettörténetét dedikálva átadja nekem. Addig is sokat találkoztunk és beszélgettünk, de akkor valahogy más volt. Sokkal mélyebb és őszintébb volt a beszélgetésünk, akkor döbbentem rá, hogy milyen értékes ember is él közöttünk. Egész életében az őszinteség és a segíteni akarás jellemezte Imre bácsit. A gyermekkorában szüleitől kapott hitét soha nem veszítette el, nem tudta ettől senki sem eltéríteni. Baross nagy lokálpatriótáját veszítettük el személyében.”

Horváthné Fűkő Zsuzsanna: „Először akkor találkoztam Imre bácsival, amikor a barossi VII. utcai óvoda vezetője lettem. Felkerestem és tanácsot kértem tőle, hogy a település fejlesztésében miként tudna az intézmény részt venni. Sokat beszélgettünk és találkoztunk a hosszú évek alatt. A Baross Gábor-telepi Polgári Kör által szervezett rendezvényeken az óvodásainkkal mindig részt vettünk, így még szorosabb lett a kapcsolat közöttünk. Imre bácsi is sokszor ellátogatott óvodánkba, hogy megismerje az intézmény működését. Melegszívű, szeretettel teli embernek ismertem meg, aki mindenkinek segített és mindig lehetett rá számítani. Amikor az egyesület elnöke lettem, akkor még szorosabb lett a kapcsolatunk, sokszor látott el jó tanácsokkal, így sokat köszönhetek Imre bácsinak. Nagyon tiszteltem a korát és hogy folyamatosan friss szellemmel, előre mutatóan vezette a kört, irányt mutatott Baross Gábor-telepnek.”

Dr. Gömöry Géza: „Nagyon régóta ismerem Imre bácsit. Amikor használt házat kerestem a kerületben, felkerestem Pelikán Imrét, hogy segítsen nekem véleményezni az általam kinézett otthont. Ő teljesen ingyen jött és segített, pedig akkor még nem is ismertük egymást. Rendkívüli alapossággal véleményezte a házat és azt monda, hogy ne vegyem meg, mert nagyon sokat kell majd rákölteni. Azóta is nagyon hálás vagyok neki ezért. Nem sokkal később a szomszédságába költöztem, így sokszor találkoztunk az utcán. Nagyon kedveltem Imre bácsit, jó szívvel emlékszem rá vissza. Nagyra becsülöm a munkáját, amit a kerületért tett.”

Felvégi Józsefné: „Én csak nagy szeretettel tudok Imre bácsira gondolni. Ahogy eszembe jut, rögtön elkezdek mosolyogni, mint ő. Nagyon lovagias embernek ismertem meg. Többször előfordult, amikor a választási bizottságban ültem, hogy Imre bácsi úgy jött szavazni, hogy hozott nekünk csokoládét. Több alkalommal jártam az otthonában, ahol az írásaiból kaphattam dedikált példányt, nagy szeretettel olvastam el mindegyiket. Amikor telefonon felhívott, először soha nem szólt bele a kagylóba, hanem valamilyen zenét vagy verset játszott le nekem. Nagyon örültem ennek is, a játékos emberi oldalának. Hihetetlen szeretet volt Imre bácsiban és végtelenül tisztelte a hölgyeket. Példaként tekintek rá az aktivitása, a szellemi frissessége, a közösségi munkája és a teherbírása miatt.”

(Viszkocsil Dóra)