Kulcsár Krisztián: A politikai hovatartozás nem válhat a kerület hátrányára hátrányára

Kulcsár Krisztián 1992-ben és 2004-ben olimpiai ezüstérmet szerzett párbajtőrben, de emellett világ-, Európa- és magyar bajnoki címekkel is büszkélkedhet vívóként. A világbajnok 2017 és 2022 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is volt, a magyar sportélet meghatározó alakja a mai napig. Végzettségét tekintve jogász, közgazdász és sportvezető. A 2026-os országgyűlési választáson a Tisza Párt színeiben valami teljesen újba vágott bele, április 12-től Budapest 10. választókörzetének képviselője, így kerületünké is.

– A választás óta már egy hónap eltelt, min volt a hangsúly ezen turbulens időszakban?
– Amikor ezt az interjút készítjük, akkor egy nappal vagyunk a parlament alakuló ülése előtt, amelyre történelmi napként tekintek, megfelelő alázattal ás kellő izgalommal készülök. Természetesen ebben az időszakban a kormányzat összeállításán és a hatalom – informális módon történő – átadás-átvételén van a hangsúly. Az érdemi munka majd ezután következik.

– Mennyi újat adott önnek a választási kampány, annak fényében, hogy most lépett be a politika világába?
– Rengeteget tanultam, nem gondoltam volna, hogy az 50-es éveim közepén ennyi új impulzus fog még érni. Egyrészt a Tisza közössége nagyon inspiráló nekem, abszolút nem szokványos, hogy ennyi új ember lép be a politikába. A kampány során a különböző Tisza-szigetek munkájába is becsatlakoztam, az a fajta lelkesedés, amit ott tapasztaltam, magával ragadó volt. S persze ott van a választókkal való találkozás. Szórólapoztam, pultoztam, kopogtattam: a gondolkodásom formálásában jelentős szerepet játszott, hogy ennyi emberrel beszélgettem. Azt már a kampány elején be lehetett azonosítani, hogy mik ennek a kerületnek a specifikus gondjai, amellett, hogy az általános problémák, mint például a közszolgáltatások minősége itt, Budafok-Tétényben is probléma.

– A családja végig támogatta?
– Abszolút! És ez nagyon fontos is. A feleségemnek nem tudok elég hálás lenni, hogy tolerálta a kevés otthonlétet a kampány alatt. Bár a vívásra mostanság kevés időm jut… A fiam, Viktor külföldön tanul és vív, ha majd hazajön, akkor ő is motivál, hogy gyakrabban járjak le a vívóterembe.

– Térjünk is rá a kampányígéreteire, elsőnek a nagytétényi kastélypark helyzetére.
– Igen, itt van ez a gyönyörű kastély Nagytétényben. Most lehet azon polemizálni, mikor, hogy van nyitva az udvar, de közben az épületben már bútorok sincsenek, az emberek vécére mehetnek, és maximum egy kiállítótermet nézhetnek meg. Ez a kastély sokkal jobb sorsra érdemes.

– Mit tud ígérni ezzel kapcsolatban a választóknak?
Azt, hogy végre zászlóra tűzzük ezt az ügyet, és mindenkorra olyan állapotba hozzuk a kastélyt, hogy széles körben látogatható legyen. Első körben át kell néznünk, hogy idáig egyáltalán milyen források voltak a kastély felújítására, majd ez alapján megnézzük, hogy mennyi pénz kell még, aztán a Kulturális Minisztériummal kell tárgyalnunk. Azt leszögezem, nem nekem, Kulcsár Krisztiánnak kéne eldönteni, hogy pontosan mit akarunk a kastéllyal csinálni. Bevonjuk a helyieket, az önkormányzatot és a minisztériumot is.

– Hasonlóan a nagytétényi kastélyhoz, a Duna-part rendbetétele is már hosszú ideje a kampányok középpontjában van.
– Igen, ez is olyan téma, ami kapcsán mindenki azt szeretné, hogy a Duna-part végre rendbe legyen téve a Hárosi-öböltől egészen a Kopaszi-gátig. Én őszintén nem értem, hogy eddig miért nem történt semmi. Ennek lehetett környezetvédelmi, finanszírozási oka, nem tudom. Ebben az ügyben is előre kell lépnünk. Meg kell találnunk azt a megoldást, ami a környezetvédőket és azokat is kielégíti, akik szeretnének biciklivel eljutni Diósdról vagy Érdről a Kopaszi-gátig, és persze azokat is, akik a Duna-partra szeretnének lemenni sétálni.

– A kampányban azt mondta, „egy kisebb kaland a XXII. kerületből Újbudára eljutni a reggeli csúcsforgalomban”. Láttam, most is autóval érkezett az irodába, így ezt a problémát, gondolom, ön is tapasztalja.
– Nem tudok olyan emberrel beszélni, aki mást gondol, mint hogy a kötöttpályás közlekedést kéne kivinni Nagytéténybe, ameddig csak lehet. Én is Budafokon élek, már lassan 15 éve, én is nap mint nap tapasztalom a közlekedés okozta káoszt. Nagyon remélem, hogy a leendő közlekedésügyi minisztert, Vitézy Dávidot meg tudom nyerni ebben az ügyben.

– És akkor ott van még például a Budafoki úton a több tízezer épülő lakás vagy a kiemelt beruházások, amelyeket szintén inkább a XI. kerületben hajtanak végre. Mit tud ez ellen tenni mint országgyűlési képviselő?
– Tisztázzuk, hogy miről is van itt szó. Az állam elvonta a helyi önkormányzatoktól azt a jogot, hogy a saját építési szabályzataiknak megfelelően alakítsák a fejlesztési kereteket. Az állam célja a kiemelt beruházásokkal az volt, hogy gyakorlatilag megkerüljék az önkormányzatokat. Ezt a jogkört vissza kell adni az önkormányzatoknak, akkor az építési szabályok betartása mellett a túlépítést is meg lehet gátolni, amely mindkét kerületben probléma.

– Ha már az önkormányzati jogköröket említette, mi a helyzet az oktatással? Az iskolák központosítása kapcsán is változtatni fognak?
– Nézzük meg, hogy mi van a Tisza Párt kormányprogramjában. Idézem: „a gyámügyi, szociális és épitési hatósági feladatoknak és a közoktatásnak vissza kell kerülni az önkormányzatok hatáskörébe. És az ehhez szükséges forrásokat is meg kell hogy kapják.” Én azt tudom mondani a választás után egy hónappal, ami a programunkban van.

– Miközben önök szerint az ehhez szükséges forrásokat is meg kell kapniuk az önkormányzatoknak, a szolidaritási hozzájárulás mértéke az elmúlt években drasztikus mértékben nőtt, amely a helyhatóságok működését is megnehezítette.
– Az előző rendszerben gyakran átláthatatlan mechanizmusok és politikai szimpátia alapján vontak el forrásokat az önkormányzatoktól. Ez sokszor ellehetetlenítette az alapvető feladatellátást és a szükséges karbantartásokat is. Mi minden olyan forrást biztosítani fogunk, amely a megnövekedett önkormányzati feladatok ellátásához elengedhetetlen.

– A XXII. kerületnek idén 2,7 milliárd forintot kell befizetnie szolidaritási hozzájárulás címén. Ez az összeg a harmincnyolcszorosa a 2017. évi kötelezettségnek. Áprilisban a kerület számlájáról valamivel több mint egymilliárd forintot emeltek le, ez már a második részlet volt, az elsőt még januárban kellett befizetni, ami közel 400 millió forint volt.
– A Tisza célja, hogy a jelenlegi átláthatatlan szolidaritási „adó” betölthesse valódi funkcióját, azaz valódi szolidaritást fejezzen ki. Az elvonás mértéke azonban ma már sokszor meghaladja egy-egy település valódi lehetőségeit. Nem tartom ördögtől valónak a gondolatot, hogy az erőforrásokban gazdagabb települések támogassák kevésbé szerencsés társaikat, ugyanakkor, ahogy azt a Tisza Párt már korábban is aláhúzta, ennek módszere és mélysége is újragondolást kíván.

– Egyeztetett már Karsay Ferenc polgármesterrel?
–Természetesen, többször is beszéltünk már. Úgy gondolom, az lenne a normális mindenhol, ha a városvezető és a választókerület országgyűlési képviselője érdemi munkát tudna végezni együtt. Semmilyen problémát nem látok abban, hogy nem azonos pártból érkeztünk, hiszen az önkormányzatoknak megvannak a maga hatáskörei és forrásai, amelyekkel mind Budafok-Tétényben, mind Újbudán élni és gazdálkodni kell. A józan ész azt diktálja, hogy a terület fejlődése érdekében mindenképpen együttműködjünk, hiszen a politikai hovatartozás nem válhat a kerület hátrányára. Pontosan látjuk, hogyan bánt a korábbi hatalom az ellenzéki vezetésű városokkal, de mi határozottan nem ezt az utat fogjuk járni. Szeretném eloszlatni azok aggodalmát, akik tartanak az esetleges politikai feszültségektől.

– Ön a Tisza sportügyi szakértője volt a kampány során, sőt korábban a Magyar Olimpiai Bizottságot is vezette. A kampány során azt állították önökről, hogy eltörlik a társasági adó (TAO) sportcélokra való felhasználását, de ezt már korábban is cáfolta. Mit tud ígérni a TAO kapcsán a kerületi sportegyesületeknek, amelyeknek ez fontos bevételi forrás?
– Nagyon fontos a megfogalmazás, és nagyon fontos az, hogy ez a gerjesztett félelem igazából mit jelent. Amikor azt mondjuk, hogy TAO, akkor arról beszélünk, hogy a hat kiemelt látványsportág részére (labdarúgás, kézilabda, röplabda, vízilabda, jégkorong és kosárlabda – a szerk.) nyújtott évi összesen 125 milliárdos utánpótlás-porttámogatásról van szó. Amit végig következetesen mondtunk: nincs senkinek semmi oka arra, hogy ezeket a sportágakat a pénz elvesztésétől féltse. A mi programunk ezt a rendszert ezzel az összeggel – illetve semmiképpen nem kevesebb összeggel – megtartja. Viszont ellentétben a jelenlegi szabályozással, mi szeretnénk, ha az elosztás átlátható és világos elvek szerint működne. Szándékunkban áll tehát ezt az összeget beállítani a költségvetésbe, ami kiszámíthatóvá és tervezhetővé tenné a szövetségek és egyesületek működését. Én azt gondolom, hogy ha ugyanannyi utánpótláskorú sportoló van az egyik egyesületben és a másikban is, és az eredményességük is hasonló, ugyanolyan összegű TAO-támogatást kell kapniuk. A lényeg, hogy először meg kell értenünk az elosztási elveket, aztán pedig normatívvá kell tenni a rendszert.

(Perlai Bálint)