Legyen a kerted az élővilág menedéke!

A természet visszaszorulása és fogyatkozása az ember jelenléte miatt pótolhatatlan veszteségeket okoz, melynek mi magunk is kárvallottjai lehetünk – gondoljunk csak a beporzók munkájára vagy a zöldfelületek által biztosított mikroklímára! Kertjeinkben, balkonjainkon, erkélyeinken ezért érdemes teret engedni a természetnek. Minél színesebb, minél változatosabb a kert – legyen az akár csak egy zsebkendőnyi terület –, annál többet tettünk az élővilág sokszínűségének, más szóval a biodiverzitás megőrzéséért, és ily módon a természet túléléséért. A Magyar Természetvédők Szövetsége cikkében ehhez ad tanácsokat, akár teljesen kezdő kertészeknek!

Használjunk talajtakarást!

Ne becsüljük alá a földben élő parányok jelentőségét: tőlük függ a talaj termékenysége, egészsége. A talaj élővilágának ideális működéséhez megfelelő feltételeket kell biztosítanunk. A talajtakarás segít megőrizni a nedvességtartalmat, az optimális hőmérsékletet, és hozzájárul a szervesanyag-ellátáshoz. Hagyjuk meg az avartakarót a bokrok, fák alatt kertünk legalább egy részében! A virág- és zöldségágyásokban alkalmazzunk mulcstakarót, akár mélymulcsos rendszerben, tartós borításként.

Mindig legyen víz a kertben!

A folyamatos vízellátás érdekében az esővizet ne vezessük el, helyette alakítsunk ki szikkasztó, szivárogtató területeket, esőkertet. A víz így jut el legkönnyebben a talajba, növényeink gyökereihez. A gyűjtéséhez használhatunk egy nagyobb edényt is, de akinek van rá lehetősége és kedve, bátran építsen kerti tavacskát, mely aztán sokféle élőlény otthona és vízforrása lesz.

Hagyjuk meg a holt faanyagokat!

Az idős gyümölcsfák és társaik, ha meghagyjuk őket, rengeteg rovar és egyéb élőlény táplálékául, búvóhelyéül szolgálhatnak. Ha már az ágak-törzsek a földre kerültek, korhadó anyaguk egyszerre víztározó elem és tápanyagforrás. A tűzifarakásokat hagyjuk legalább három évig száradni, így nemcsak hatékonyabban tüzelhetünk, hanem időt és esélyt adunk a rovarlárváknak is, hogy kikeljenek. A termetesebb rönkökből kerti ösvényt is készíthetünk.

Legyen egy érintetlen, természetes kerti sarok!

A sokszínű kertünk egyik szegletébe ültessünk olyan növényeket, amelyek nem igényelnek gondozást. Kiválóan alkalmasak erre a hazánkban vadon is élő cserjék (mint a bodza, galagonya, csipkebogyó), és kisebb-nagyobb fák (pl. vackor, hárs) – csak telepítsük egymás mellé őket, és nincs is más dolgunk velük. Hazánkban számos fűszer- és gyógynövény honos, melyek remekül érzik magukat egy ilyen „elhanyagolt” kertben: a kakukkfű, a menta mellett nevelhetünk ehető vadvirágokat is (pl. csalán, útifű, cickafark). Kertünk e szegletéből akár hasznos termékeket szedhetünk, de meg is hagyhatjuk bolygatatlanul, hogy kedvünkre gyönyörködjünk benne.

Védjük növényeinket természetes módszerekkel!

A termés megóvása érdekében kerüljük a vegyszerhasználatot, inkább keressük meg és „hozzuk helyzetbe” az ellenségeink ellenségeit, a kártevők természetes ritkítóit. Sok esetben elegendőek egyszerű beavatkozások is, mint például az árnyékolás vagy a szellőzés biztosítása, riasztó növények telepítése. Törekedjünk az egyensúly megtartására, hiszen a működő életközösségek önszabályozók.

Helyezzünk ki rovarmenedékeket!

Mivel kertjeinkből az intenzív művelés mellett fokozatosan eltűntek a hasznos rovarok élőhelyei, ezeket egy kis barkácsolással pótolhatjuk. Készíthetünk fülbemászófészket virágcserépből és szénából, a futóbogarak számára búvóhelyet lapos kövek elhelyezésével, de kéregházat vagy katicaodút is.

Készítsünk telelő- és búvóhelyeket!

A sünök, kétéltűek és hüllők számára egyaránt vonzóvá tehetjük kertünket egy több évig meghagyott, háborítatlan rőzserakással valamelyik védettebb sarokban. Hidegvérű vendégeink telelését földre borított kasokkal vagy egyszerű kúpcserepekkel is segíthetjük, melyeket érdemes szalmával vagy avarral befednünk, s mohával bélelnünk a kiszáradás és fagyok ellen.

Kezeljük a gyepet természetes formájában!

Nagy különbség van a rövidre nyírt, zöld sivatagként működő pázsit és a természetközeli állapotú, virágzó növényekkel tarkított, hosszabbra hagyott gyepek között. Ha az évenkénti vágásoknál kellő területet meghagyunk eredeti, vágatlan állapotában, a beporzó rovarok mellett még a növényi szaporító anyagokról, magvakról is gondoskodhatunk.

Komposztáljunk!

A kerti szerves anyagok és a konyhából kikerülő hulladékok hasznosítására a legjobb módszer a komposztáló kialakítása. Akár keretben, akár egy kupacban (prizmakomposztálás) gyűjtjük a szerves anyagot, seregnyi élőlénynek biztosítunk vele táplálékot és búvóhelyet. A végeredmény pedig az egész kert hasznára fordítható – sőt, a komposztkupac maga közvetlenül is beültethető növényekkel.

Gondoskodjunk a talaj életközösségeiről!

Terményeink betakarításakor tulajdonképpen szerves anyagot hordunk el a kertünkből, ezért ennek pótlásáról mindenképpen gondoskodnunk kell. Az élő közösségeket legjobban akkor támogatjuk, ha hagyjuk a természetes folyamatokat érvényesülni, és ha minél kevesebbet bolygatjuk a talajt. A talajerő visszapótlásához, a vízmegtartó képesség növeléséhez használhatunk a felszínre terítve komposztot, vagy kisebb mennyiségben, észszerűen adagolva megfelelő minőségű, érett szerves trágyát is, esetleg zöldtrágyát, talajtakaró növényzetet.

Legyen virágos a balkonunk, ablakpárkányunk is!

A biológiai sokféleség ügyét akkor is segíthetjük, ha nem rendelkezünk saját kerttel. Egyrészt városi területeken is többfelé találunk már csatlakozó kertbarát tagokra váró közösségi kerteket, másrészt lakásunk egyes részeit (pl. erkélyét) is átalakíthatjuk biodiverzitás-barát, sokszínű kis kertté a beporzó rovarok és környezetünk hasznára. Ha pedig nagyobb területünk is van, igyekezzünk úgy összeállítani a kert növényeit, hogy minél hosszabb ideig legyen mézelő, virágzó növény benne, hogy a beporzók mindig találjanak táplálékot nálunk.

- mtvsz.hu –

A programot a Fővárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Alapja támogatja.