Hírek

Lovrencsics: az Izland-meccs ott van a top háromban
Az egykori budafoki focista fáradt, kicsit sérült, de sohasem adja fel
2020-11-22

Lovrencsics Gergő, a Ferencváros 37-szeres válogatott kiválósága 2006 és 2008 között Budafokon futballozott, és kötődése a BMTE-hez eltéphetetlen. Így egy kicsit nekünk, budafokiaknak is siker, hogy a nemzeti válogatott a november 12-i, Izland elleni 2-1-gyel – amelynek Gergő is tevékeny részese volt – kvalifikált a jövő évi, részben budapesti rendezésű Európa-bajnokságra.

– Hogyan készültek a tényleg mindent eldöntő mérkőzésre?

– Kétség nem volt bennünk. Mindenki tudta, mekkora a súlya a mérkőzésnek. Ami engem illet, nagyon figyeltem a regenerálódásra, hogy frissen álljak ki a mérkőzésre, hiszen az előtte lévő két és fél hétben négy mérkőzést is végigjátszottam a Ferencvárosban, benne két Bajnokok Ligája-összecsapást. Masszázs, jeges fürdő, és legfőképpen a sok alvás, mert ez utóbbi a leginkább pihentető. Szerencsére jó alvó vagyok, délutánonként is szoktam két-három órát szundítani. Az Izland-meccs előtt mindössze két közös edzésünk volt, előzőleg nem voltam a keretben, így nem voltam képben az ötvédős rendszerrel. Nem volt könnyű ebbe visszarázódni, mert a Fradiban nem ezt játsszuk. Ami támadásban átalakul 3-4-3-má. Számítottam rá, hogy nem én fogok kezdeni, Rossi mester is tudja, milyen feszített a tempó ezen az őszön a Fradiban.

– A 61. percben álltak be klubtársával, Sigér Dáviddal, és azonnal meg is változott a játék képe!

– Igen, „Sigivel” úgy álltunk be, hogy nagyon készültünk, és meg akartuk változtatni a játék képét, hiszen egy-nullás hátrányban voltunk. Aztán Niko (Nikolics) és Loic (Nego) is beszállt, és minden más lett. Felpörgött a csapat, mindent egy lapra tettünk fel, mind a négyen támadó szellemű játékosok vagyunk. Minimum ki akartunk egyenlíteni. Nego gólja előtt vagy kint volt a labda, vagy nem, de most már mindegy is, rafináltan úgy futottam tovább, mintha bennünket illetne a bedobás joga, és ezzel sikerült megetetnem a partjelzőt. És ebből a bedobásból született Nego gólja, elismerem, izlandi hibák után.

– Gondolta volna, hogy nem lesz szükség hosszabbításra?

– Nem mondtam a többieknek, de éreztem, hogy nagyon elfáradtak az izlandiak, és sejtettem, hogy megfordítjuk a meccset. Amikor Dominik rálőtte a labdát, eszembe villant, hogy „Kavics” (Kövesfalvi István kapusedző – a szerk.) a meccs előtt azt mondta, hogy laposan lőjünk, mert az izlandi kapus ezt nem szereti. Nem is szerette...

– Ott van ez az Izland elleni 2-1 pályafutása top 3 meccse között?

– Ott. Főleg a véghajrá miatt, mert az valóban felejthetetlen volt.

– Hányan maradtak a 2016-os franciaországi Eb-csapatból?

– Körülbelül tízen. Ez nem sok, de nem is kevés. Jó elegyet alkot ez a társaság, fiatalok, öregek. Mindenki egyfelé húz.

– Ki volt a főnök csütörtök éjjel a „harmadik félidőben”, a győzelmi buliban?

– Szala. Azaz Szalai Ádám, aki nagyszerűen vette át Bazsi (Dzsudzsák Balázs – a szerk.) szerepét csapatkapitányként. Remekül fogja össze a csapatot, a meccs előtt, a meccs alatt és a meccs után is, csütörtök éjjel, Telkiben, a buborékban. Kár, hogy nincs játékban Mainzban, nehéz úgy játszani a válogatottban, hogy hiányoznak a meccsek. Egyébként, visszatérve Bazsira, én még nem írnám le őt, talán fog ő még játszani a válogatottban.

– Sajnálta otthagyni kisebb sérülése – a bal combhajlítója húzódott meg – miatt a többieket?

– Sajnáltam, de muszáj volt, nem volt szabad kockáztatni. Még nyolc mérkőzésünk van hátra a klubbal, a hét végén a Honvéddal játszunk, aztán megyünk Torinóba.

– Mit szól a Budafokhoz?

– Jó kis csapat, szervezett, mindenki tudja, mi a dolga, és jó az edző is Czizmadia Csaba személyében. Csak bírják végig ezt a tempót!

(Ch. Gáll András)