Magyarságkutató Budafokról

Az édesanya német gyökerekkel bíró, aradi, polgári családból származott, az édesapa Temesvárról. A szülők egyetemistaként találkoztak Budapesten, majd sorsukat összekötve Budafokra költöztek, az Arany János utca 4/B-be. Gyermekeik, T. Túri Gábor és Túri Éva már itt születtek és itt eresztettek gyökeret. A huszonöt éve Németországban élő T. Túri Gábor könyveiben a nyelvünk által megszabott társadalmi beállítódásunkat, műveltségünket és a világról alkotott elképzelésünket veszi górcső alá.

– A Homo Hungaricus könyvtrilógia három kötetében a magyarság eredetét, a tradíciókat, hagyományokat, örökséget és hagyatékot boncolgatja, holott megvetette a lábát Németországban. Miért foglalkoztatja még ma is ez a téma?

– Ott ébredtem rá, hogy magyar emberként milyen különleges nép tagja vagyok. Minél több időt töltök idegen környezetben, ahol megismerhetem a körülöttem élők mentalitását, mennél többet beszélek idegen nyelven, annál jobban értékelem magyarságomat. Kívülről szemlélve tisztábban látom, hogy népünk egységes, gondolkodása kiforrott, de a Habsburg-időkben belénk oltott kisebbségi érzést levetkőzni képtelen. Ez az oka annak, hogy mindenki individuálissá vált, csak önmagáért harcol, miközben elfelejti, hogy „egységben az erő”.

– Milyen céllal fogott hozzá az íráshoz?

– Zavart az az indogermán pökhendiség és magabiztosság, ahogyan a történelmünkről írnak. A nyugathoz akarunk felzárkózni, de ez politikai, kulturális és emberi múltunk szempontjából egyaránt kudarcra ítélt vállalkozás. Nem mellveregető magyarokra van szükség, hanem olyanokra, akik észreveszik, meglátják, milyen értékeket kaptunk elődeinktől és milyen kincseket adhatunk át a későbbi generációknak. Könyveimmel erre szeretném ráébreszteni olvasóimat.

– A felnőtt korosztály számára írt Nyisd fel a szemed és lássál című kötetét népszerű tudományos ismeretterjesztő műként jellemezi.

– Eredetünket több területen vizsgálom. A történelem és őstörténet, a nyelvészet és építészet, az ősi, mágikus gyógyítás és életfilozófia mind felszínre tör, hogy azután csokorba kötve valódi organikus egységet alkosson. Ez a trilógia magja, amelyből a két irányba hajló ág egyike A titkos hagyaték című mesekönyv, a másik a kamaszoknak szóló Reinkarnáció, avagy Sóhajtás a víz alatt című regényem. Ha nyelvünk eredetéről esik szó, sokan még ma is a finnugort említik. Mikor volt a honfoglalás? 896-ban – vágnák rá az emberek szinte kivétel nélkül, pedig tudjuk, hogy létezik kettős honfoglalás, sőt, többszörös honfoglalásról is beszélhetünk, és azzal is tisztában vagyunk, hogy alapvető különbség van az indoeurópai, illetve magyar-turáni gondolkodás és látásmód között. Ezek is magyarságtudatunk részei, mint az is, hogyan gondolkodunk történelmünkről, kultúránkról, művészetünkről, Istenről vagy magunkról. (Tamás Angéla)

(VH)