Hírek

Majdnem gólpasszt adott Eleknek
Lovrencsics Gergő pályafutásának nagy élménye volt a 2016-os Eb
2020-05-02

Lovrencsics Gergő, a bajnok – és most, a koronavírus-járvány idején is magabiztos éllovas –, Ferencváros 36-szoros válogatott védő-középpályása 2006 és 2008 között a Promontor utcában kapott olyan lendületet, amely a Lech Poznań csapatáig, majd a Groupama Arénába repítette. Mostanában, amikor az egész sportvilág szünetel, a magyar televízió sorra játssza le a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság mérkőzéseit, amelyek közül kettőn – Portugália és Belgium ellen – Lovrencsics is főszereplő volt.

A kényszerű bajnoki szünetet családja körében vészeli át a fáradhatatlan jobboldali „futó”, s ahogy szinte minden futballkedvelő magyar ember, ő is újra meg újra végignézi a négy évvel ezelőtti magyar–portugált és a kevésbé örömteli belga–magyart is – azt a két mérkőzést, amelyen az akkor a Lech Poznant erősítő játékos végig a pályán volt Lyonban és Toulouse-ban.

– Az osztrákok elleni nyitányon még a keretbe sem kerültem, mert az egyik utolsó edzésen térddel összerúgtunk Lang Ádámmal, és annyira fájt a lábam, hogy úgy volt, nem is tudok szerepelni az Eb-n. Aztán rohamosan javulni kezdett a térdem, és az izlandiak ellen már a kispadon ültem, a portugálok elleni meccsre pedig a kezdő tizenegybe jelölt Storck mester – idézte fel Gergő a feledhetetlen napokat. – A középpálya jobb oldalán kaptam szerepet, tudtuk, hogy jobbára az ellenfélnél lesz a labda, nem úgy, mint az osztrákok vagy Izland ellen. Így is történt, ennek ellenére, úgy érzem, végig egyenlő ellenfelei voltunk a későbbi Európa-bajnoknak.
Lovrencsics felidézte az Eb-t megelőző stájerországi, Bad Kleinkirchheim-i edzőtábort is.

– Bernd Storck remekül felkészítette a csapatot, mondhatom ezt annak ellenére, hogy poznani kötelezettségem miatt csak két hetet tudtam a többiekkel együtt tölteni. Manapság azt mondják az okosok, hogy a kapitány a három csoportmeccsre „hegyezte ki” az együttest, mert tisztában volt azzal, hogy a maximálisan elérhető cél a továbbjutás a csoportból. Ez azonban nem igaz. Storck konkrétan az osztrákok elleni meccsre készített fel bennünket, és ennek van egy lélektani oka. Az osztrákok roppantul lebecsültek bennünket, eljutottak hozzánk azok az újságcikkek, amelyekben Alabáék arról beszéltek, hogy majd rúgnak nekünk egy ötöst a nyitányon. Ez borzasztóan felpaprikázta Storckot, és egyetlen lehetőséget sem mulasztott el arra, hogy ezeket a cikkeket nekünk is felolvassa, ily módon minket is feltüzelve. Így aztán úgy lépett pályára a csapat Bordeaux-ban, hogy átharapjuk az osztrákok torkát, és át is haraptuk. Izland ellen kicsikartuk a döntetlent, és ezzel már tovább is jutottunk.

Ezek után Lyonban Portugália ellen már a csoportelsőség volt a tét – Ronaldióéknak pedig az életben maradás.

– A kapitány remekül megszervezte a játékunkat, nekem a középpálya jobb oldalán volt a helyem, majd később felkerültem Szalai Ádám mögé amolyan második éknek. A 3-3 teljesen megérdemelt volt, sőt, arra már kevesen emlékeznek, hogy a hajrában majdnem adtam egy gólpasszt Elek Álosnak. Dzsudzsák Bazsitól kaptam a labdát, és láttam, hogy Ákos kéri. Én kiugrattam őt a baloldalon. Sajnos picit túlfutott a labdán, de így is rá tudta lőni, ám a jobb kapufáról kivágódott a labda. Ha ez bemegy, és 4-3-ra győzünk, kiestek a portugálok. Így viszont Európa-bajnokok lettek. Ilyen apróságokon múlik az élet a sportban.

Gergő természetesen figyeli a BMTE nagyszerű menetelését az NB II-ben.

– Az a vágyam, hogy ősszel bajnoki mérkőzést játszhassak a Promontor utcában. Gondolom, nem kell részleteznem, ez miképpen valósulhatna meg – jegyezte meg hamiskás hangsúllyal a Budafok egykori erőssége, akinek annak idején Gelei Károly volt az edzője a BMTE csapatánál.

(Ch. Gáll András)