Ugrás a tartalomra

Már háromévesen a leendő munkahelyen

2024. június 24. hétfő
Bárczy István-díjjal ismerték el Höltzl Antalné Katica nénit
Már háromévesen a leendő munkahelyen

Együtt ballagott el nagycsoportosaival Höltzl Antalné, azaz Katica néni (képünkön balról a második), de ősszel iskolát kezdő óvodásaival ellentétben ő májusi nyugdíjazása után sem megy máshová, hanem változatlanul a Szivárvány Tagóvodába jár. A 2015-ben a kerületi Mihalik Sándor- – idén pedig a fővárosi Bárczy István- – díjjal elismert óvodapedagógussal hivatásáról és a Mező utcai óvodáról beszélgettünk.

– A fővárosi kitüntetést a budapesti köznevelési intézmények azon dolgozói kaphatják, akik kiemelkedő teljesítményükkel hosszú éveken át hozzájárultak a jövő generációjának neveléséhez, képzéséhez. Mire gondolt, amikor megtudta, hogy ilyen magas rangú elismerésben részesül?
– Nagyon meglepett, mert tudtam, hogy az évek során kik kaptak Bárczy-díjat. Úgy érzem, a kerületben sok ugyanilyen jó óvónő és intézményvezető van, mint én, így közülük helyettem bárkit kitüntethettek volna, de örülök, hogy rám esett a választás. 
– Első munkahelyéről ment nyugdíjba negyvenhét letöltött év után, ám június elsejétől továbbra is a Mező utcai oviban dolgozik. Soha nem gondolt arra, hogy máshol is nevelhetné a gyerekeket?
– Nagyon erősen kötődöm ehhez az óvodához. Két házra lakom innen, egész életemben hallottam a gyerekzsivajt, a felhőtlen kacagást. Hároméves koromban tettem be ide a lábam először, majd érettségi után ide jöttem vissza képesítés nélküli óvónőnek. Nagyon jó közösségbe kerültem, és az egykori óvó nénim lett a főnököm. Kollégáim mindenben segítettek, folyamatosan motiváltak. Rengeteget tanultam tőlük. Nyugdíjasként sem dolgoznék másik óvodában, nehezen válnék meg tőle, mert ez áll közel a szívemhez.
– Tagóvoda-igazgatóként is mindig vezetett csoportot. Ősztől hogy alakul az élete?
– Évekig vezettem az Óvodavezetők Munkaközösségét, 2004-től pedig a Mező, későbbiekben a Szivárvány Tagóvodát. Csoportom elballagott, a vezetői pozíciómról lemondtam, de továbbra is óvónő maradok. Havasi Szonja lépett a helyembe, akivel már nagyon hosszú ideje együtt dolgozom. Jó kezekbe kerül az óvoda, mert ő is olyan demokratikus szellemű, mint én. Vezetőként nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy meghallgassam mások véleményét, mert fontosnak tartom, hogy az összes dolgozó legbelül is egyetértsen azzal, amit csinálunk. A következő nevelési évet kiscsoportosokkal kezdem, és remélem, hogy ezeket a gyerekeket is vihetem majd könyvtárba, uszodába, futni a BMTE-pályára, vagy kirándulni. Addig szeretnék még óvónőként dolgozni, amíg pozitív az életszemléletem, és fizikailag is bírom a terhelést.
Tamás Angéla